Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
84 PÁLOSFALVI TAMÁS a kérdésre, miként került Kővár Fáncs Péter birtokába, egyelőre nem tudunk válaszolni. Az eseményeket tehát, számtalan kérdőjellel és fenntartással, a következőképpen rekonstruálhatjuk: 1445. október végén (vagy még korábban) Ciliéi Frigyes23 0 vagy Ulrik, valószínűleg a török veszélyre hivatkozva, fegyverbe szólította a szlavóniai nemeseket, s egyben mozgósították a saját csapataikat is. A Cilleiek serege kétfelől tört be Szlavóniába: Ulrik gróf Stájerország felől, előbb elfoglalta a Tallóci-párti Grebeniek várát, majd ostrom alá fogta Szentgyörgyvárát. Ezzel párhuzamosan Vitovec délnyugatról nyomult előre, elfoglalta Gorát, majd a szlavóniai seregekkel egyesülve Pekrecet — amelynek védelménél életét vesztette Tallóci Jován perjel —, Csáktornyát és az ismeretlen fekvésű Drasovcot. Szentgyörgyvárat a Tallóciak várnagyai alighanem megpróbálták védeni, ezért Vitovec északnak fordult, elfoglalta Gordovát, mire a Fáncs testvérek kénytelenek voltak feladni a küzdelmet és átadni a várat Cilleinek. Ekkor Ciliéi elbocsátotta a fegyverbe hívott nemeseket, maga pedig zsoldosaival Atyina ellen fordult. Atyina azonban már veszélyes közelségben feküdt az Újlaki birtokokhoz, ezért a támadás előtt megerősítette az előző év októberében kötött szövetségi szerződést. Követeket küldött a Veszprém megyei Palota várában időző Újlakihoz, aki 1446. január 6-án állította ki a szövetségi szerződésről szóló oklevelet.231 Január folyamán ostrom alá fogta Atyinát, amelyet Frankó bán fiai védtek,23 2 elfoglalta, s a bán egyik fiát a feleségével együtt fogságba hurcolta.233 Hogy maga a bán mindeközben hol tartózkodott, lehetetlen megmondani. Bár a Cilleiek támadása nyilván meglepetésszerű volt, mindenképpen érthetetlen, miért nem tudott Tallóci a családja védelmére sietni. A tény, hogy Atyina ostrománál Tallóci fia és annak felesége is fogságba esett, egyszersmind magyarázatot ad azokra az egyébként érthetetlen eladási és zálogosítási ügyletekre, amelyekre Frankó 1446-1447 folyamán kényszerült. Már 1446. július 26-án kénytelen volt 7000 aranyforintért eladni familiárisának, Berzsenyi Kelemennek és a fivéreinek a már korábban nekik adományozott Vérvár maradék tartozékait és további Valkó megyei birtokokat, ráadásul arra az esetre, ha azok birtokában nem tudná megvédeni az adományosokat, utolsó jelentős uradalmát, Váralját kötötte le nekik.23 4 1447. március 23-án már a nádor előtt zálogosította el két Vas megyei uradalmát Haraszti Tapán Kelemen országbírói ítélőmesternek, ezúttal is Váralja tartozékai közül kötve le egyet biztosítékul.23 5 230 Frigyes tevékenységéről a magyarországi források alapján sajnos sokkal kevesebbet tudunk, mint Ulrikéról. Külföldi levéltári kutatások ezen a helyzeten természetesen még sokat javíthatnak. 231 DF 286303. Újlaki aztán a „segítségnyújtási" szerződést olyan sajátosan értelmezte, hogy Ciliéi akciójának ürügyén elfoglalta a szorult helyzetbe került Fáncsok birtokait. Az is elképzelhető persze, hogy Újlaki a Fáncs fivérek hűtlenné nyilvánítását használta ki a birtokok lefoglalására. 232 Aeneas azt mondja, hogy Atyina „per Frankonem, germanum Mathikonis báni, tenebatur", ez azonban nem jelenti azt, hogy maga Frankó bán védte a várat. Ellenkező esetben Aeneas biztosan megemlítette volna, mi történt vele az ostrom után. 2,i,i Noha Aeneas azt írja, hogy Tallóci egyik fia életét vesztette, ez az információ biztosan téves, mert 1444-ben és 1450-ben is ugyanazt a négy fiút sorolják föl az oklevelek (Mályusz E.: Tallóci 571., 179. j.). 234 DF 263377. 235 DF 276945.
