Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
862 SZOMMER GÁBOR szarvasbőrt és egy bizonyos hal bőrét, más néven pikkelyeit." Egy másik helyen ugyanő ezt írja: „Sziámból hatalmas kereskedelmet lehet Japánnal lebonyolítani, mind szappanfával és bőrökkel, mind viasszal és más ilyen áruval, mint a nyerslakk. A legtöbb pénz azonban a szarvasbőrökből nyerhető,"5 8 Ebbe a térségbe számos hajó utazott évente, amelyek nagyobb része kínai, vagy japán kereskedő tulajdonában volt. Az európaiak közül a portugálok nem voltak érdekeltek ezeknek a kereskedelmi lehetőségeknek a kihasználásában. Nekik megvolt a saját bázisuk, ahonnan kínai termékekhez jutottak, így nem szorultak rá az indokínai források kiaknázásához. Noha a helyi termékek Japánba szállításából nyerhető haszon jelentős volt, ez eltörpült a Makaó-Nagaszaki kereskedeleméhez képest. így az európaiak közül a térséget az angolok és a hollandok látogatták. E két helyen kívül más vidékekre is látogatott néhány — elsősorban angol, holland és kínai — kereskedőhajó.5 9 A hollandok viszonylag sok hajót küldtek a Maluku-szigetekre, míg Jáva szigete (elsősorban Bantam és Dzsakarta) mindkét említett európai nemzet Japánnal folytatott kereskedésében fontos volt. Nemcsak a helyi, vagy az ide szállított kínai termékek miatt, hanem azért is, mert amolyan átrakodó- és ellátóközpontként funkcionált számukra a Távol-Keleten. Japánba a hollandok először a véletlennek köszönhetően jutottak el. 1600 elején a Liefde nevű hajó kényszerből a szigetország felé vette az irányt. Áprilisban érkezett meg, a végletekig elcsigázott legénységgel. A tengerészek nem kaptak 1 engedélyt az ország elhagyására, majd hajójuk is elsüllyedt, így, más választásuk nem lévén, meg kellett próbálniuk Japánban boldogulni. A hajón érkezettek közül az évek során többen jelentős befolyásra tettek szert Iejaszunál,6 0 így a főnavigátor, az angol William Adams is. 61 A legénység tagjai közül elsőként a kapitány és Van Santvoort rakományfelügyelő hagyhatta el Japánt. Magukkal vitték lejaszu levelét 'Hollandia Királyának' és az üzenetet, melyben a sógun meghívta a hollandokat az országába kereskedni. A VOC azonban, a spanyolokkal és portugálokkal folytatott harcai miatt csak 1609-ben tudott két hajót küldeni, Orániai Móric válaszlevelével. A hollandok hivatalos engedélyt kaptak a kereskedésre Japán bármely kikötőjében. Fontos, hogy ebben nem szerepel, hogy a pancada-rendszer vonatkozna a hollandokra. 1611-ben további jogosítványokat kaptak: ezután gyakorlatilag közvetlen ellenőrzés nélkül kereskedhettek. A hollandok telepüket egy dél-kjúsui kisvárosban, Híradóban alapították meg. A főkereskedő Jacques Specx lett. Rajta kívül még öten alkották a személyzetet. Az induló árukészlet elsősorban nyersselyemből állt (kb. 15.000 guilder), emellett 2025 zélandi fontnyi ólom, 12.000 picul bors és 300 reálnyi pénz volt a telepen.62 1611-ben Specx Pataniba utazott, ahonnan szö-58 Floris, Peter, i.m. 64., 74. A szappanfa (brazilfa), vörös festékanyagot tartalmazott, ezért keresték elsősorban. 59 Az angolok és a hollandok Bantamba és a Maluku-szigetekre, a kínaiak pedig főleg Tajvanra. 60 lejaszu ezekben az években került ki győztesen a hatalomért folytatott harcból. 1602-ben felvette a sógun címet. Erről 1605-ben lemondott, de haláláig (1616) ő maradt Japán de facto uralkodója. 61 William Adams életére vonatkozóan Id. Tames, Richard: Servant of the Shogun. New York, 1987 62 Koto, 1976 36.
