Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
ANGOL-HOLLAND KERESKEDELMI VERSENGÉS JAPÁNBAN 853 viszonylag távol estek egymástól, szoros kereskedelmi kapcsolatban álltak, gyakorlatilag rendszert alkotva. E rendszer egységességét legjobban az mutatja, hogy a térségnek a belső kereskedelme nagyságrendekkel múlta felül a más „gazdasági világokkal" folytatott kereskedelmet.1 4 Fontos hangsúlyozni, hogy az európai kereskedők itteni tevékenysége nem korlátozódott az Európa és Ázsia közötti kereskedelemre. A térségben jelen levő jelentős mennyiségű európai hajó igen gyakran kereskedett ázsiai termékekkel, ázsiai kikötők között. Az itt folyó kereskedelmet két nagy csoportra bonthatjuk: az Ázsián belüli kereskedelemre, valamint az Ázsia és a „külső világ" (mindenekelőtt Európa és Amerika) közötti árucserére. A távol-keleti vizeken a kereskedelem csak a szélrendszer figyelembe vételével lehetett eredményes.1 5 A szelek iránya évszakonként váltakozott, amihez a hajósoknak alkalmazkodniuk kellett. A kereskedőhajók minden évben rendszeresen ugyanakkor érkeztek egy adott kikötőbe és ugyanakkor távoztak. Ha egy hajó nem tudott elvitorlázni az aktuális monszunszél segítségével, akkor gyakran egy teljes évet is kellett várnia, hogy a tervbe vett utazást végrehajtsa. Ez természetesen jelentős veszteségeket okozott. A Föld déli féltekéjén egyszerűbb áttekinteni a helyzetet: kb. a Baktérítőtől i északra a délkeleti széljárás az uralkodó, csak ennek a szélnek az északi határa változik félévente. Ez télen kb. a déli szélesség 10°-nál, nyáron pedig valamivel az Egyenlítőtől északra található. Az északi féltekén a monszunszelek biztosították a szükséges mozgatóerőt, azonban ezek iránya évszakonként megváltozott. Télen északkelet felől fújt a szél, ám ez az Egyenlítő és a déli szélesség 10°-a között északnyugati irányúra változott. Nyáron a monszunszél délnyugat felől fújt. Egész évben jellemző volt, hogy a I monszun déli határán többnyire gyenge a szél, ami az itteni hajózást nagyban ' megnehezítette. 1 Összefoglalva: télen a Baktérítő és a déli szélesség 10°-a között délkeletről, a déli szélesség 10°-a és az Egyenlítő között északnyugatról, míg az Egyenlítőtől északra északkeletről fújt a szél. Nyáron kb. az Egyenlítőtől délre délkeleti, az Egyenlítőtől északra pedig északkeleti szél fújt. A vizsgált kereskedelmi térségben az „alrégiók" közül kettő rendelkezett jelentős kézművesiparral: India és Kína, azonban mindkét területről jelentős mennyiségű nyersanyag is származott. A többi terület döntően fűszer- és nyersanyagtermelő volt, mindegyik egy-egy jellemző termékkel. A térség kereskedelmének dinamizmusát az indiai és kínai termékek exportja jelentette, melyekért cserébe saját - feldolgozatlan - termékeivel fizetett a többi ázsiai vidék. India főleg textiláruiról volt híres. A kortársak ezeket többnyire készítési helyük szerint csoportosították, így beszéltek pl. „Kambajai", vagy „Koromandeli" szövetekről. Egy adott helyen is több fajta textíliát állítottak elő. Közös jellemzőjük volt, hogy a térség legnagyobb részén hatalmas keresletnek örvendtek. A szub-14 Vo.: Ikeda, Satoshi: The History of the Capitalist Worldsystem vs. The History of East-Southeast Asia. In: Review 1996 59. 15 Az ázsiai széljárásokat igen sok, az európai—távol-keleti kapcsolatokkal foglalkozó munka ismerteti. Pl.: Bruijn-Gaastra, F.-Schöffer, /.: i.m. Ézen kívül a széljárások és az egyes területek közti utazási lehetőségek korabeli ismertetésére ld. Hakluyt, Richard-, i.m. 3. kötet 344-349.
