Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
854 SZOMMER GÁBOR kontinens másik jelentős terméke a fontos színezőanyag, az indigó volt. Ebből szintén többfajta volt forgalomban, különböző minőségben. Ugyancsak fontos indiai cikkek voltak ezen kívül a különböző fűszerek: a fahéj, amit csak Ceylonon termeltek, a gyömbér, a tömjén illetve az ekkor még kevésbé jelentős ópium. Surat (India nyugati partján) fontos központja volt a cukor és a salétrom előállításának. Az indiai export egyik célpontja a Vörös-tenger bejáratának vidéke volt, elsősorban Moha kisvárosa. Minden év márciusától nagy számban jelentek meg itt az indiai kereskedőhajók. John Jourdain Moha kikötőjében jártakor 40 hajót számolt meg.16 Egy másik példa a kereskedelem virágzására: 1612-ben az angolok (a Hatodik és a Nyolcadik Utazás hajói) nem egészen egy hónap alatt, több mint egy tucat keletről érkező kereskedőhajót tartóztattak fel a Vörös-tenger előtt. Szinte az összes megállított hajón volt indigó és indiai textíliák. Ezen felül szállítottak borsot (ezt főleg a Malabar-parton — India délnyugati partvidékén — termelték, valamint az Indiától keletebbre fekvő területekről szerezték be), fahéjat, rizst, tömjént.1 7 Két ilyen elfogott hajóval (mindkettő 500 tonna feletti volt1 8 ) folytatott kereskedésről találtam részletes adatot.1 9 Rakományuk döntő részben (az elcserélt áruk értékének 95%-a) indigóból és textilárukból állt, amin kívül az angolok még vettek rizst, cukrot, gyömbért, mézgát, nyerslakkot, utóbbiakat kis mennyiségben. A térségből az indiaiak főleg egy madder nevű vörös színezőanyagot, valamint nemesfémeket szállítottak haza. I Indiából jelentős mennyiségű termék került keletre is. Ott azonban elsősor- ( ban a textíliáik voltak keresettek. Ezek egyik fontos felvevőpiaca a maláj félsziget és Indokína volt. A térség kereskedelmében fennakadásokat okoztak a gyakori háborúk, valamint az, hogy esetenként túlzott mennyiségű indiai terméket hoztak a kereskedők, így azok eladása nehézségekbe ütközhetett. További zavarok kelet- i kezhettek abból, hogy az eladni kívánt textílián jelentéktelennek tűnő részletbeli ' különbségek is komoly kereskedelmi hátrányt okozhattak. Egy ilyen esetről a I Kelet-indiai Társaság egyik alkalmazottja számol be (miután ezt a saját kárán tapasztalta): >r Nagy tévedést követtünk el az említett maláj fazaz maláj piacra készült indiai - Sz.G.] szövet, nevezetesen a patta, dragan, salalas és a többi hasonló megrendelésekor, ugyanis mindegyik Petapoliban készült textílián egy keskeny fehér perem van, aminek nem lenne szabad ott lennie, mert így nem felel meg a malájoknak. E tekintetben annyira körültekintőek, hogy a kezüket sem mozdítják az ilyen termékekért,"2 0 Sok indiai textilárut lehetett eladni még a Maluku-szigeteken (ám ebben a térségben a hollandok igyekeztek kisajátítani a kereskedést), valamint Bantam 16 Jourdain, John: The Journal of John Jourdain. Cambridge, 1905 100. 17 Jourdain, John: i.m. 201-210. 18 A hajók méretét a korban a 'tonna' nevű mértékegységgel jelölték. Ez a szállítható árumenynyiségre utalt. A módszer elég pontatlan volt; az, hogy egy 'tonna' mennyi árut jelentett, cikkenként változott (Pl. borsból, ami egy sűlyos termék volt, kb. 1000 kg, míg szegfűszegből jóval kevesebb). Lane szerint átlagosan 1016 kg teherbírást tett ki egy 'tonna'. Az összevetést nehezíti, hogy országonként eltérő mértékegységekkel is találkozhatunk, vö. Lane, Frederic С.: Tonnages, Medieval and Modern. In: Economic History Review. 1964/65 213-233. 19 Saris, John: i.m. 62-63. 20 Fl or is, Peter: Floris Peter, His Voyage to the East Indies, 1611-1615. London, 1934 71. Petapoli a Koromandel-part egyik jelentős kikötője volt.
