Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
852 SZOMMER GÁBOR lentették a fő kihívást.1 0 Az angolokhoz hasonlóan, eleinte — szintén sikertelenül — ők is egy északi útvonalat próbáltak meg keresni, ám 1595-ben négy holland hajó, Afrika megkerülésével eljutott a keleti szigetekre. Közülük három érkezett vissza 1597-ben, amin felbuzdulva számos holland társaság jött létre, hogy az ázsiai fűszerkereskedelemből hasznot húzzon, majd 1602-ben a társaságok többsége az Egyesített Kelet-Indiai Társaságba (Vereenigde Oost-Indische Compagnie=VOC) tömörült. A VOC, hasonlóan angol társához, monopóliumot kapott a Távol-Kelettel történő kereskedés lebonyolítására. Ezen kívül joga volt erődöket építeni, katonákat tartani a Távol-Keleten, továbbá ázsiai uralkodókkal tárgyalni és szerződést kötni; azaz gyakorlatilag állami jogosítványokat kapott. Már az első kiküldött VOC-flotta agresszíven lépett fel: 1605-ben elűzte a portugálokat a maluku-szigeteki Amboináról, majd az elkövetkező években is sorozatos támadásokat indítottak a hollandok mindkét ibériai állam pozíciói ellen. Fontos politikai-kereskedelmi célkitűzés volt, hogy kiterjesszék a hatalmukat a Maluku-szigetcsoportra. 1613-ban az alábbi helyeken voltak a jelentősebb holland telepek: Masulipatamban, Petapoliban és Pulikatban az indiai Koromandel-parton; Jáva szigetén Bantamban, Dzsakartában; Szumátrán Acehban; Pataniban és Ajutiában; a Malukuszigeteken tíznél is több; Híradóban (Japán)1 1 . A Társaság ázsiai központja Batávia (ma Dzsakarta) lett. A helyi uralkodó 1611-ben engedélyt adott kereskedelmi telep alapítására, de erődöt tilos volt építeniük. Végül a hollandok néhány év múlva elfoglalták a települést, ezzel teremtve maguknak állandó független bázist a Távol-Keleten. A 17. századi Ázsia tengerein ez a négy állam volt a döntő katonai tényező. A kereskedés évszázadokkal korábban kialakult rendszerén azonban ekkor még nem tudtak változtatni: ekkor ehhez még nem voltak adottak a gazdasági feltételek. így az európaiak is ebbe a rendszerbe illeszkedtek bele.1 2 * * * A Távol-Kelet tengeri kereskedelmének vizsgálatakor több, egymástól földrajzilag elkülönülő „alrégiót" különböztetek meg.1 3 Annak ellenére, hogy ezek 10 A hollandok Európán kívüli működéséről lásd részletesen: Boxer, Charles Ralph: The Dutch Seaborne Empire, 1600-1800. h.п., 1965. Emellett forrásokat közöl: Pálvölgyi Endre: i.m.; a távolkeletiutazásaikról: Bruijn-Gaastra, F.-Schöffer, I.: Dutch-Asiatic Shipping. 1. kötet The Hague, 1979; a területi terjeszkedésükről Ázsiában: Furber, Holden: i.m.; Hall, Daniel G.E.: i.m. 267-273. 11 Foster, William (ed.): i.m. 309-310. 12 Wallerstein elmélete szerint a Távol-Kelet az európai világgazdasághoz képest külső erőtérnek minősült. Vö.: Wallerstein, Immanuehk modern világgazdasági rendszer kialakulása. Budapest, 1983 576-673.-,Wallerstein, Immanuel. The Modern World System II. Mercantilism and the Consolidation of the European Worldeconomy. New York, 1979 8-9.; Braudel modelljében „gazdasági világokat" említ. Vö. A „gazdasági világokról" általában: Braudel, Fernand: A tér és idő felosztása Európában. In: Világtörténet 1980/4 3-70.; a távol-keleti „gazdasági világról": Braudel, Fernand: Civilization and Capitalism. The Perspective of the World. New York, 1984 484-533.; emellett Braudel átveszi Blussé gondolatát, miszerint Japán 1638 után (miután a hollandok maradhattak egyedüli európaiként az országban) önálló gazdasági világ lett: Braudel, Fernand: Civilization and Capitalism. The Perspective of the World. New York, 1984 533. 13 A fontosabbak ezek közül: India, Kína, továbbá a fűszer- és nyersanyagtermelő területek: Szumátra, Jáva, a Maluku-szigetek, valamint Indokína, ami több kisebb politikai egységből állt.
