Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 843 4. osztrák csapatok Kelet-Poroszországhoz való felvonulása az ottani nemesség veszélyérzetét kelti és a kelet-porosz nemesség Frigyes Vilmostól a lengyelekkel történő kiegyezést kikényszerítheti, 5. Frigyes Vilmos külső-belső elszigeteltsége a lengyel-brandenburgi végleges megegyezést készíti elő, 6. A brandenburgi választófejedelemmel kötendő különbéke a császárválasztáskor hasznosul a Habsburg-háznak. (Egy előnyös és biztonságot garantáló szerződés esetén Brandenburg szavazatára feltétlenül számíthat Bécs.) Ezzel a programmal Lengyelország a legkisebb hátrányt szenvedi el, Brandenburg pedig a legnagyobb előnyhöz jut - győzte meg uralkodóját, I. Lipótot a lengyel király és a brandenburgi választófejedelem között ingázó Lisola.12 2 Berlinben az ún. békepárt befolyása Rákóczi kudarcával egyenes arányban növekedett, Waldeck gróf svédbarát politikája 1657 nyarára megingott. Schwerin, Somnitz, Jena, Hoverbock a Lisola-féle koncepciót magáévá tette, a háborúból való kiugrást szorgalmazta a holland királyné (a választófejedelem anyósa) is. Frigyes Vilmos számvetésétől sem volt idegen a békekötés. A körülményeket kihasználva 1656-ban a háborútól többet várt és kapott, mint a békétől, 1657 nyarán • pedig, a békétől remélt többet, mint a háborútól. Más megközelítésben ez nem , jelentett kevesebbet, mint hogy a békekötés áraként a háborúban szerzett előnyök megtartását óhajtotta, i A titkos tárgyalások előkészítésében a fordulatot a brandenburgi választófejedelem kelet-poroszországi helynöke (Statthalter), a svéd szolgálatból berlini joghatósághoz önként átállt Boguslaw Radziwill és a János Kázmér lengyel királyhoz visszatért Wincenty Gonsiewski litván hetman készítette elő.123 Königsbergben Frigyes Vilmos és Lisola összejövetelein a megegyezés kölcsönös szándéka hamar megnyilvánult, a felek alkudozása gyorsan révbe ért. 1657. augusztus 22-én Somnitz, Gonsiewski és Lisola aláírásával a brandenburgi-lengyel semlegességi szerződés megszületett, Svédország így az utolsó szövetségesét is elveszítette ebben a háborúban. A szerződés hatályát a magyar királyra, a dán királyra és az orosz nagyfejedelemre(í) is kiterjesztették, azaz Brandenburg a felsorolt országokkal szemben is vállalta a neutralitást. Az érdekelt felek az első pillanattól fogva csak átmeneti megoldásnak tekintették a semlegességet, Lisola közvetítésével tovább folytatták a tárgyalásokat. A lengyel király és a brandenburgi választófejedelem háború előtti senior-vazalius kapcsolatának felszámolásában gyorsan dűlőre jutottak a felek, viszont Elbing (Elbl^g) hovatartozásának a kérdése és a kálvinisták szabad vallásgyakorlatának a problémája sokáig mérgezte a tárgyalások légksrét.124 Elbinggel a lengyel király által szuverén porosz hercegnek elismert Frigyes Vilmos Poroszországhoz csatolandó városként, kikstőként számolt, amelybe János Kázmér semmiképpen nem egyezhetett bele. 122 Neuber: Der schwedisch-polnische Krieg 78-81. 123 Jacoby: Boguslaw Radziwill 35. 124 Neuber: Der schwedisch-polnische Krieg 133-134., Gdansk gazdasági jelentőségére lásd például: Ciçslak E.-Biernat C.: Dzieje Gdanska Gdansk,1969. 111-121., 180-194. Kutrzeba S.: Handel i przemyst do roku 1793 In: Przeszlosc i terazniejnosc (Pod red.: Kutrzeba S.). Lwów-Warszawa-Kraków, 1928.; Krannhals D.: Danzig und der Weichselhandel in seiner Blütezeit vom 16 zum 17 Jahrhundert Leipzig, 1842 stb.
