Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
844 GEBEI SÁNDOR Danzig (Gdansk) kikötőváros privilegizált helyzetét nem kockáztathatta egy konkurens támogatásával, Elbing porosz kézbe adását kategorikusan elutasította Ugyancsak mereven elzárkózott a választófejedelem azon kérésétől is, miszerint Kelet-Poroszországban a lutheránusokhoz hasonlóan, a kálvinisták is szabadon gyakorolhassák vallásukat. Az ádáz vita kompromisszummal zárult: Elbing lengyel királyi város maradt, a kelet-poroszországi kálvinisták a lutheránus egyházat megillető jogokat kaptak. Miután a nézetkülönbségek az utolsó pontokban is tisztázódtak, 1657. szeptember 19-én Wehlauban (Welawa = Znamenszk, Oroszország) osztrák közvetítéssel egy olyan lengyel-brandenburgi béke született, amelyből a közvetítőnek is komoly előnye származott. Tudniillik I. Lipót magyar-cseh király a császárrá választásához nélkülözhetetlen brandenburgi voksot Lisola diplomáciai tehetségének köszönhetően ekkor szerezte meg. János Kázmér nyereségként Svédország katonai elszigetelését és megjósolható vereségét, veszteségként a Poroszországról való lemondást könyvelhette el. A wehlaui békepaktum 10. cikkelye kimondta, hogy „a vazallusság helyébe" a választófejedelemnek és utódainak a lengyel királlyal és utódaival, továbbá a Lengyel Köztársasággal érvényes „örökérvényű és felbonthatatlan szövetsége" lép (in immerwährendem und unverletzlichem Bündnis). A szuverenitás gyakorlásának feltételeit az 5-9. articulusokban dolgozták ki: a brandenburgi választófeje- I delem mint Poroszország hercege a lengyel királytól független uralkodó lett, a lengyel király a porosz herceget vazallusi kötelékéből elbocsátotta. Törvényes egyenesági utód híján a lengyel király és a Rzeczpospolita seniori jogviszonya Poroszország felett helyreáll.125 Nézzük a wehlaui paktum nyereség oldalát! A szerződő felek azonnali ha- | tállyal beszüntettek mindennemű ellenségeskedést, a hadifoglyokat megváltás nélkül szabadon bocsátották, kölcsönösen lemondtak az egymásnak okozott károk ; megtérítéséről. A Rzeczpospolita és Brandenburg-Poroszország a biztonság és a védelem célján túlmenően arra is szövetkezett, hogy az ellenséget Lengyelországból, Litvániából és Poroszországból kiűzi. Ehhez az általánosságban megfogalmazott 3. cikkelyhez a katonai együttműködés feltételeit részletesen szabályozó speciális konvenció járult. Itt határozták meg az egyezségre lépők a brandenburgi segélyhad létszámát (a 6 ezer fős mindennel ellátott és felszerelt hadat vagy maga a választófejedelem vezeti, vagy a lengyel parancsnokságra bízza), a coniunctio armorum érvényességi idejét (ha a jelenlegi háború befejezése után tíz éven belül támadás érné a brandenburgi választófejedelem vagy a lengyel király országát, illetve bármely országrészét — tehát egyrészről a német birodalmi területeket és Poroszországot, másrészről Litvániát, Lengyel-Livóniát stb. — az agresszor ellen a fegyveres erőket közösen alkalmazzák, a közös hadsereg irányítása, a főparancsnoki beosztás a hadműveletek helyétől függően, vagy a lengyel királyt, vagy a választófejedelemt illeti stb.12 6 125 Uo. 139-141., HHuStArchív, Bécs, Polonica 70 I., cs. 36., f. 68-79.; Dnyevnyik Gordona 121-122. 126 Neuber: Der schwedisch-polnische Krieg 143-144.; Opitz: Österreich und Brandenburg 44.
