Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
830 GEBEI SÁNDOR ságot illetnék, mint ahogyan Kijevvel is nekik kellene rendelkezni. Svédország felajánlja segítségét a Zaporozsjei Hadnak, hogy Kijevet jogos tulajdonába vegye, „a moszkvai helyőrségektől megszabaduljon" (oppida a praesidiis Moscicis liberandi), hogy a számára leginkább kedves jövőt válassza. Szövetségesi ajánlatáért 30 ezer kozákot remélt a Dnyeper vidékéről.8 "7 Úgy tűnt, hogy Károly Gusztáv erőfeszítéseit siker koronázza, Svédország Erdéllyel és a Zaporozsjei Haddal kötendő szerződései csak aláírásra várnak, a Lengyelország köré font gyűrű véglegesen bezárult. A gondosan megtervezett, vagy annak látszó koncepció 1656 novemberében immár harmadik válságát érte meg. A harmadik hullám elindítója megint csak Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem volt. A lengyel fronton harcoló 18 ezer svéd-brandenburgi koalíciós sereg — amelynek majdnem fele (8500 fő) Frigyes Vilmos katonája volt8 8 — igaz, nem szenvedett vereséget, de teljes defenzívába szorult. A svéd-brandenburgi sereg hódítóként volt jelen Lengyelországban, de az országot nem győzte le. A svéd király által beígért gyors győzelem, a lengyel zsákmányon való osztozkodás a hadi év befejezésének előestéjén sem történt meg. Károly Gusztáv is érezte az egyre nehezebben tartható helyzetet, ezért hajlandó volt harmadszor is tárgyaló asztalhoz ülni Frigyes Vilmossal. Hangsúlyozzuk, hogy a Labiauban (Labiawaban) 1656. november 10120-án megkötött paktum Brandenburgnak nyújtott kedvezményeivel Svédország ' gyengülő pozícióját illusztrálja. I Az 1655-ben még senkivel osztozkodni nem akaró „észak oroszlánja" másfél évi viaskodás után a Porosz Hercegséget kénytelen volt a kezéből kiengedni. Po- 1 roszország és az ermlandi (warmiai) püspökség felett a brandenburgi választófejedelem és „törvényes egyenesági leszármazottai" teljes szuverenitást (die völlige Souveränität) élveznek, s Brandenburg ezen jogát sem a lengyel, sem a svéd király nem vitathatja el a jövőben, hűbéri kapcsolatra egyszer s mindenkorra nem , kényszeríthető. A svéd király a brandenburgi választóval, mint Poroszország szuverén uralkodójával, hercegével egyezett meg abban, hogy mindkét fél a saját költségén 3500-3500 gyalogost, 1500-1500 lovast küld még a lengyel háborúba, amely csak a kölcsönös előnyökkel járó békével zárható le.89 Titkos, négy pontból álló kiegészítést csatoltak még a szerződéshez. Itt szerepeltették az annektálandó területeket: Svédországnak jutott Pomeránia Kasubiával együtt, az egész Livónia, Kurland Szemigalliával, Szamogitia (Zmudz = Zsemajtija). Brandenburg a háborút lezáró béketárgyalásoktól függően Nagy-Lengyelország négy vajdaságát, vagy azok nagy részét kebelezi be. Svédország a poroszországi kikötők vámbevételeiből nem részesedett a későbbiekben, de szükség esetén — csakis háborús veszély esetén — a választófejedelem kikötőit megvédelmezi. A titkos záradék alapján Svédország Brandenburg katonai támogatására kizárólag csak Lengyelországban — tehát a tengerparton szerzett svéd tartományokban (Pomeránia, Livónia, Kurland stb.) nem (!) — számíthatott.90 87 Pufendorf: De rebus a Carolo Gustavo, Liber III. 205-207. 88 Neuber: Der schwedisch-polnische Krieg 23. 89 Pufendorf: von denen Thaten Carl Gustavs, Drittes Buch 188., Ш: De rebus gestis Friderici Wilhelmi 349-354., Rudawski: Histoija Polska t. II. 148-151. 90 Pufendorf: von denen Thaten Carl Gustavs, Drittes Buch 189., UŐ: De rebus gestis Friderici Wilhelmi 354-356.
