Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 803 1634-es poljanovoi fegyverszünet értékes orosz területeket (Szmolenszk, Csernyigov, Szeverszk) hagyott lengyel fennhatóság alatt. Igaz, hogy ezért a területi engedményekért Oroszország elérte azt, hogy IV Ulászló (1632-1648) lengyel király lemondott az orosz trónigényéről, valamint visszaszolgáltatta azt a nagyon fontos iratot, amelyen az 1610-ben esküt tett orosz bojárok nevei szerepeltek. Ok ugyanis a Moszkvát is elfoglaló lengyelek előtt megfogadták, hogy az akkor még trónörökös Ulászlót választják meg Oroszország mindenható urának. Az orosz-lengyel viszony 1638 után egyre jobban elmérgesedett, a két ország viszonyát az ún. kozák kérdés élezte ki. A lengyel-litván állam és a nemesi társadalom ambivalens érzésekkel viszonyult a végeken élő, kraj-beli (kraj - okrajna - Ukrajna = határszél) kozáksághoz. Nélkülözhetetlen katonaelem volt a tatár portyák megakadályozására, s ezért a respublica a Dnyeper vidékén megtelepedett szabadokból=kozákokból lajstromozott, azaz zsoldos sereget szervezett. Számuk a 17. század első felében 3 és 6 ezer között ingadozott, míg a lajstromból kimaradottak, az ún. vipiszcsikek száma feltartóztathatatlanul növekedett. Ennek okát a romló életkörülményekben találjuk Egy Beauplan nevü francia hadmérnök, aki lengyel zsoldot húzva Kelet-Ukrajna helyszínelésével és feltérképezésével foglalatoskodott, naplójában sok érdekes és hasznos adatot olvashatunk a kozákokról. Felfigyelt a lengyel zsoldban álló I francia arra, hogy a kozákok főleg parasztsághoz kötődtek, a parasztságból érkeztek a kozákságba, leírta azt, hogy a kozákok „szenvedélyesen szeretik" a szabad-1 ságot. Más szavakkal kifejezve ez nem jelentett egyebet, mint hogy a kozákság utánpótlását a jobbágyi társadalomból kiszakadt, zömében nőtlen férfiak biztosították, a földesúri zaklatások elől a biztonságos vidékre menekülők alkották. A jobbágyok szánalmas helyzetéről Beauplan megjegyzi: a parasztok hetente három napot robotolnak a földesurak javára, használatra kapott parcellájuk és földjük arányában házi szárnyasokkal, zöldséggel, gyümölccsel, erdei bogyókkal, gombával stb. járulnak hozzá a nemesi család élelmezéséhez. Ezen kívül még „ezer kíméletlen és igazságtalan követelésnek tesznek eleget, nem beszélve a pénzjáradékról, a juh, a sertés, a méz és bármilyen termény tizedéről. Három évente ökörharmad terheli őket." A lengyel nemes, a slachtics jobbágyok feletti uralma korlátlan, sőt életükkel is rendelkezett. A leggazdagabb földesurak évi jövedelme a 800 ezer livre-t is eléri - Beauplan szerint. Ebből a hatalmas összegből fedezték a mágnások hivalkodó öltözéküket, vásárolták fegyvereiket, fogadták pazar lakomákon vendégeiket. Egyszerűbb vendégeskedés alkalmával is 70-80 embernek tálaltak aranyozott ezüst edényekben, kínáltak külföldi borokat drágakövekkel díszített serlegekben.7 Teljesen érthetőnek mondja Beauplan, hogy az ukrajnai parasztok tömegesen szöktek el a gazdáiktól, és hogy „nem múlik el 7-8 év lázadás nélkül."8 A Rzeczpospolita délkeleti végein élő jobbágyságnak egyetlen kitörési pont kínálkozott, ez a kozákság. Lajstromba bekerülve egy regisztrált kozák, a kozákot megillető szabadságjogokat (földtulajdon, adómentesség, önkormányzat, saját bíráskodás) élvezhette az állam javára teljesített katonai szolgálata fejében. Ok őrizték a 7 Beauplan G.: Opiszanja Okrajni. Szocsinyenyije G. Boplana /Perevod sz francuszkovo/. Szanktpeterburg/SPB/, 1832. 9-10., 110-126. » Ua. 7.
