Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
804 GEBEI SÁNDOR déli Vadmező (Gyikoje polje) stratégiailag fontos helyeit, a folyók átkelő helyeit (réveit), a gázlókat stb., de nemcsak a tatárok ellenében, hanem a „lenti" = a Dnyeper zuhogói mögött élő, szabad kozákokkal szemben is. Ugyancsak Beauplan írja, hogy a szökött jobbágyok bátrabbjai za porogi (zuhogok, sellők mögé) mentek, a természet által védett területre, Zaporozsjeba menekültek. A számtalan ágra bomló Dnyeper mocsárvilágában biztos menedéket találtak a veszélyt és kockázatot vállalók. A szabad kozákok halászattal, vadászattal, sópárlással, salétromfőzéssel, és nem utolsó sorban tengeri portyázással foglalkoztak. Általában ősszel bosszulták meg a szabad kozákok a tatár-török zaklatásokat, zsákmányszerzésre még nagyobb zsákmányejtéssel válaszoltak. 60 láb hosszú, 12 láb széles, 8 láb mély, 2 kormánylapáttal, 20-30 evezővel ellátott bárkáikkal 36-40 óra alatt (!) átszelték a Fekete-tengert, nagy riadalmat okozva Szinope, esetleg Konstantinápoly térségében. A hárs-, ill. fűzfából ácsolt kozák bárkákat a nyílt tengeren alig lehetett észrevenni, mert azok mindössze 2,5 lábnyira emelkedtek a víz fölé. Egy-egy portyán 80-100 bárka vett részt, minden bárkában 50-70 kozák ült. Kevés élelmet vittek magukkal a kozákok, de lőport, lövőszerszámokat annál többet. A fedélzet nélküli bárka a háborgó tengeren sem süllyedt el — meséli Beauplan —, mert a bárka mindkét oldalán, az orrtól a tatig nádkötegeket erősítettek. Ezek a szorosan egymáshoz kötözött nádkévék az egyensúlyozás mellett a hullámok becsapódását is csökkentették.9 Visszatéréskor a török hajók éberségét nem volt nehéz kijátszaniuk, mivel helyismeretüket kamatoztatták. Ocsakov várától 3-4 mérfölddel keletre szálltak partra a „lentiek". Azért itt, mert innen egy kb. félláb mélységű vízzel borított lapály húzódott egészen a Dnyeperig, s ezen a terepen vonszolták keresztül bárkáikat a tengeri portyáról hazatérő, a dnyeperi szicsbe (= szálfákból összeácsolt erődítmény) visszatérő kozákok.10 Természetes az is, hogy nemcsak a törökök és a tatárok, hanem a lengyel főurak nagybirtokai is megsínylették a kozákok vállalkozó kedvét. Hiába születtek szigorúbbnál szigorúbb törvények a magántulajdon védelmére, az önkényeskedés és az önbíráskodás felszámolására, a kozákosodás feltartóztathatatlanul előrehaladt. 1625-ben a Rzeczpospolita már 6 ezres kozák hadat foglalkoztatott írásos szerződés alapján, ám a Dnyeper mentén meggyökeresedett és a sajátosan értelmezett kozák szabadságot korlátok közé szorítani nem lehetett. Ideig-óráig a lajstromozott kozákok betartották az egyezmény betűjét, azaz a 6 ezres hadból 1 ezred „a koronahetman belátása szerint és a (kozák) had hetmanjának a tudtával" a dnyeperi zuhogókon túl, „Lent" (na Nizu) teljesített szolgálatot. A folyón egyetlen hajót sem engedhettek le a tengerre, a király és a respublica parancsa nélkül portyákban nem vehettek részt, idegen országok követeit nem fogadhatták, idegen országok uralkodóihoz (szultán, kán, cár) követséget nem meneszthettek. Abban az esetben, „ha hálátlannak mutatkoznának Őfelsége ezen kegyeiért, s nem állnak adott szavukat, s megszegnék esküjüket 9 Ua. 62-66. 10 Ua. 67.
