Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801

802 GEBEI SÁNDOR A modern lengyel történetírás sem hagyta szó nélkül a jelentős területi veszteségeket, ezt a Rzeczpospolita nagyhatalmi státuszának megrendülésével kapcsolta össze. A lengyel történetírásban I. északi háborüként emlegetett, 1626-1629. évek konfrontációja az altmarki (Stary Targ-i) fegyverszünettel zárult, Lengyelországra nézve hátrányosan. A „dominium maris Baltici" svéd megvalósítása ezzel vette a kezdetét. A Rzeczpospolita kénytelen volt Svédországnak átengedni Livóniát Riga várával és kikötőjével együtt a Dvina = Düna vonaláig, sőt, a Danzigban (Gdanskban) szedett vám 3,5%-a is a skandináv országot illette. Az 1629. évi lengyel-svéd fegyverszüneti megállapodást 1635-ben újabb 20 évre meghoszszabbították (Stumsdorf = Sztumska Wieá lényegében a status quo érvényesítésével.4 Svédország területi gyarapodása a vesztfáliai békével tovább folytatódott, mert a Rzceczpospolita nyugati határán fekvő Elő-Pomerániát,— az Odera folyó torkolatát, Stettin (Szczecin) városával és kikötőjével együtt — megkaparintotta. Ezzel a területi nyereséggel Svédország komolyan veszélyeztette a Lengyel Királyságot, nyugatról - Elő-Pomeránia felől, keletről - Livónia felől. Wójcik Zbigniew, Lengyelország nemzetközi helyzetét bemutató, magyarul is olvasható cikkében még „egy kiemelkedő jelentőségű fordulatra" mutatott rá, ami a Rzeczpospolita stratégiai helyzetét erősen rontotta. Az 1618-ban bekövetkezett változásnak a jelentőségét emelte ki a varsói történész, amikor is Brandenburg és a lengyel vazallus Porosz Hercegség egy kézbe, a brandenburgi Но- I henzollernek kezébe ment át. „...elég a térképre pillantanunk, és nyilvánvalóvá válik, hogy a Rzeczpospolita létfontosságú artériái — a Gdanski Tengermellék és a Visztula torkolat — harapófogóba kerültek. Ez volt a Rzeczpospolita nemzetközi helyzetének alakulásában az egyik leglényegesebb momentum a 17. század első felében,"5 - állítja a tekintélyes lengyel történész. i Andrzej Gierowski és mások, inkább a lengyel-litván állam belső problémáinak a súlyosbodásával magyarázzák az újkori nagyhatalom szétmállását. A poli- ; tikai struktúra hiányosságából fakadóan a királyok, a respublica (szenátus, szejm). az egyház mint politikaformáló erők önállósították magukat, egymás ellenében politizáltak. Ezt a krízist csak tovább fokozta a slachta (köznemesség) avítt, nihil novi gondolkodásmódja, jobbágyok feletti korlátlan hatalmával való visszaélése, az állam gazdasági forrásainak teljes kisajátítása. Ebből következően a Rzeczpospolita a nemzetközi viszonyok változásaihoz nemigen tudott alkalmazkodni, az európai szövetségeken kívül rekedt. Aktivitását végérvényesen elveszítette, amíg katonai ereje fel nem morzsolódott, védekezésre kényszerült.6 Oroszországgal szemben — ha szabad úgy fogalmaznunk -— a Rzeczpospolita őrizte előnyét a 17. század első felében. Mind az 1619-es deulinoi béke, mind az Crn-oviae, MDCLXXXVIII. Lengyel fordításban: Kochowski W: Lata potopu 1655-1657 Warszawa, 1966. 4 Topolski J.: Lengyelország története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1989. 142. 5 Wójcik Zb.: Lengyelország nemzetközi helyzete a 17. században Századok 1988/5-6. sz. 836. 6 Czaplinski W.: Z problematyki sejmu polskiego w pierwszej polowie XVII wieku. Kwartalnik Historyczny 1970/1. sz. Ekes J. Zlota demokracja. Warszawa,1987.; Gierowski J. A.: Polsa szregyi jevropejszkih goszudarsztv /XVI-XVII w. / Voproszü isztoriji 1977/12. sz. 144.; Olszewski H.: Sejm Rzeczpospolitej epoki oligarchii: prawo - praktyka - teória - programy. Poznan, 1966.; Ochmann St.: /pod red. / Uchwalanie konstytucji na sejmach XVI-XVII wieku Wroclaw, 1979. Wójcik Zb.: Liberum veto Kraków, 1992.