Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 791 is, hogy a szerzetesi ruhát levéve, nyilvánosan megnősülnek a török kádik előtt, azaz nyilván felvették az iszlám hitet.17 0 A boszniai kolostorából elszökött laikus ferences, a már említett bosnyák Pietro di Jajca 1646-ban azzal fenyegette meg a temesközi misszió szerzeteseit, hogy ha nem hagyják békén, akkor a törökök segítségével bünteti meg őket, sőt ő maga is mohamedán hitre tér.17 1 1660-ban pedig Matteo a Derventa bosnyák ferences arról számolt be a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosainak, hogy a törökök — aligha függetlenül attól, hogy egyszerre álltak hadban Velencével és harcoltak Erdélyben — „diocletianusi" méretű keresztényüldözésbe kezdtek Boszniában, és emiatt a bosnyák rendtartományban a ferencesek közül négyen még a katolikus hitet is megtagadták és mohamedán hitre tértek.17 2 A törökök nemcsak egy-egy alkalmi részegeskedés erejéig zaklatták a bosnyák ferenceseket, hanem a rendtartomány vezetését is a kezükben tartották. Minden egyes — háromévente esedékes — tartományi káptalanra engedélyt kellett kérni a boszniai pasától, amit sohasem adott ingyen. A törökök beleszóltak a boszniai provinciális megválasztásába is: 1637-ben Mariano Maravich sutjeskai gvárdiánt (a későbbi duvnói és boszniai püspököt) a rendtartományi káptalanon egy vele rokonságban álló török méltóság, Sinanovich nyomására választották provinciálissá: Sinanovich kiküldött egy török tisztet, aki a kressevoi kolostor kapuja előtt, ahol a káptalan ülésezett, sátrat vert, és kijelentette, hogy addig nem megy el innen, amíg Maravichot meg nem választják, - ami be is következett.173 A bosnyák ferencesek és a török hatóságok viszonya a királyi Magyarországról érkezett jezsuiták vagy az Itáliából jött olasz ferences misszionáriusok számára megdöbbentően meghittnek tűnt. A bosnyák ferencesek valóban sokkal jobban kiismerték magukat a török hatóságok bonyolult viszonyai között, mint ők. A bosnyák barátok tudták, hogy érvek helyett pénzzel vagy természetben adott ajándékokkal kell győzködni a bégeket, „hogy betömjük az oroszlánok száját" („ut obturentur ora leonum"), ahogy egy kressevoi ferences írta. A barátok azonban azt is tudták, hogy egy még oly magas helyről kapott oltalomlevél sem sokat ér a helyi török tisztségviselők megvásárolt jóindulata nélkül.17 4 Ugyanakkor azonban egy a katolikusokra kedvezőtlen döntést is bármikor meg lehetett változtatni egy másik török bég vagy kádi — persze jóval nagyobb ajándék fejében elnyert — újabb határozatával. Különösen jól kamatoztatta a török kapcsolatait az egyik, a Temesközben működő bosnyák ferences misszionárius, Andrea Stipanchich d'Almissa, bár ez sem mentette meg attól, hogy időnként a törökök fogságba ne ejtsék és félholtra ne verjék. Stipanchich valamely, a misszió irányában ellenséges török hatósággal szemben mindig egy szinttel feljebb keresett védelmet - igaz, a magasabb rangú tisztségviselő nagyobb összegű ajándékot is várt el. Stipanchich a lippai alajbéggel по дрЕ S0CG Vol 17 Fol 361-362/v. 171 APF SOCG Vol. 93. Fol. 290. Vol. 305. Fol. 149. 172 APF SOCG Vol. 305. Fol. 149. 173 apjt Vo i 176 Fo l 233. D. MancLic: Franjevacka Bosna... 183-184. E. Fermendzin: Chronicon... 36. Bozitkovic: i. m. 66-68. W M. Batinic: Djelovanje... III. 150.
