Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 773 Bosnyák ferencesek Erdélyben A fentebb tárgyalt temesközi misszió jelentősége nemcsak abban állt, hogy az itt szolgáló négy-öt bosnyák barát egy fontos és kiterjedt régiót tartott meg a katolikus hitben és a nyugati kultúrában, de alig négy évvel a megalapítása után a krassóvári kis misszió lett a kiinduló bázisa az erdélyi bosnyák ferences miszsziónak is, - a bosnyák ferences rendtartomány újabb paphiánnyal küzdő területen kezdett missziót. Erdélyben a reformáció 16. századi elterjedése után is sok katolikus élt, többek között egységes katolikus tömb maradt a Székelyföldön, amelyet emiatt „Rómának" is nevezett a népnyelv. Az erdélyi fejedelemségben — bár a katolikus a négy bevett vallás egyike volt — a 17. század elején a római egyház igen nehéz helyzetbe került, hiszen évtizedek óta nem volt püspöke, nem folyt papképzés, 1 hanem az egyre fogyó számú plébánosok a gyakorlatban egymástól lesték el a papi hivatás tudnivalóit, és ráadásul a székelyföldi katolikus papok nagy része nős volt. A magyarországi szalvatoriánus rendtartományhoz tartozó csíksomlyói Szűz Mária-kolostorba 1624-ben egy, a havasalföldi Tírgovi§tén szolgáló krétai görög, ráadásul a ferencesek konventuális ágához tartozó szerzetest, Fra Nicolzt I kellett idehívni, hogy a kolostor ne legyen teljesen lakatlan, legyen, aki vigyáz a felszerelésére." Nemcsak a székelyek között volt nagyszámú katolikus. Sok erdélyi főúr is — miközben kancellári, kincstartói, tanácsosi, követi, főkapitányi tisztségekben hűen szolgálta a református fejedelmeket a katolikus Habsburgokkal vívott háborúkban is, — megmaradt a pápa hívének: a Kovacsóczy, Komis, Apor, Lázár, Haller, Mikes, Tholdalaghy, Erdélyi, Jósika, Wesselényi, stb. családok tagjai egy igen befolyásos katolikus nemesúri csoportot alkottak, amely azután 1640-től status catholicus néven hivatalosan is megszerveződött, mint az erdélyi katolikusok I képviselete. A bosnyák ferencesek erdélyi missziójának ez a katolikus főúri „lobby" volt a legfőbb támasza. Ezek az erdélyi katolikus urak látva a nagy pap-1 hiányt, először a magyarországi, szalvatoriánus obszerváns ferences rendtartományból kértek szerzeteseket, de a katolikus megújulás kezdetén a csak nemrégiben talpra állt magyar provincia nem tudott (talán nem is nagyon akart) a távoli és bizonytalan állomáshelyekre nélkülözhető embert küldeni. Ezért az erdélyi katolikus urak a bosnyák provinciához fordultak, (az innen jött bosnyák ferencesek már ezt megelőzően is megfordultak Erdélyben), igaz, a boszniai barátok nem 99 Magyar Ferences Levéltár, Stefanita rendtartomány iratai, 1. doboz, Inquisitionales literae circa dilapidationem bonorum conventus. 1624. Vö. Uo. 1631. április 8. Az erdélyi katolicizmus helyzetére ebben az időben: Relationes i. m. 249-251. 295-297. 1927. Veszely Károly. Erdélyi egyháztörténelmi adatok. I. Kolozsvár 1860. 341-344. Boclikor Mihály: Az erdélyi katolikus autonómia. Kolozsvár 1911. 105-106. 167., Boga Alajos: Az erdélyi római katholikus státus múltja és jelene. Cluj 1923. passim. Fekete könyv. Az erdélyi ferences kusztódia története. Szerk. Madas Edit. Szeged 1991. 40-43. Bíró Vencel-Boros Fortunát: Az erdélyi katolikus nagyok. Kolozsvár é. п., Bíró Vencel: Gróf Apor István. Bp. 1927. A katolikus urak tisztségeire: Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540-1690. Bp. 1980. 22^45. 356. Endres Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története. Bp. 1935. 239-255. Boros Fortunát: A protestáns fejedelmek kora. In: Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene. Dicsőszentmárton 1925. 61-82. Tóth I. Gy.: Bethlen Gábor mókás temetési menete (Francisci András pálos szerzetes levele 1630-ból) Történelmi Szemle 39 (1997) 123-129.
