Századok – 2000

FOLYÓIRATSZEMLE - Pooley; Colin G. és Turnbull; Jean: Az otthon és a munkahely változása a viktoriánus Londonban. Henry Jacques; ingkészítő munkás élete 737

FOLYÓIRATSZEMLE 737 Az európai városokban is folytak hasonló kísérletek, amelyek felkeltették Glasgow város vezetőinek érdeklődését is. 1866-ban a városi tisztviselők egy csoportja a francia fővárosba látogatott tapasztalatcserére. Bár a "City Improvement Trust" tisztában volt vele, hogy nem veheti fel a versenyt III. Napóleon várostervezési sikerével, de Párizs példája nyomán legfontosabb célja a megfelelő légáramlat biztosítása volt a városban. Ennek érdekében szélesebb utakat és utcákat és sok teret terveztek fákkal, bokrokkal. Ezen tervek kidolgozásával párhuzamosan kezdődött meg a város északkeleti részében, egy igen szennyezett levegőjű iparnegyed közelében, az A-lexandra Park (a walesi hercegnőről elnevezve) építése, melynek területe 35 ha volt. E parkba már uszodát és golfpályát is terveztek. A park közelében felépült lakónegyed azonban sohasem vált olyan népszerűvé a közeli ipari üzemek miatt, mint a nyugati és déli városrészek lakónegyedei. Ezután az 1890-es évekig újabb nagyméretű park létesítésére nem került sor. 1891-re létrejött "Nagy-Glasgow" (Greater Glasgow), a korábban a várostól délre és nyugatra fekvő, önálló közigazgatási települések Glasgow-hoz csatolásával. 1892-ben pedig egy újabb 22 hektáros terület megvásárlásával a város északnyugati részén tervezték park létrehozását. Az 1890-es években megnövekedett a városatyák aktivitása a városi parkok érdekében, melyet elsősorban az angliai városokban tett tanulmányutak és a róluk szóló beszámolók jeleznek. Egyre inkább előtérbe került más angliai városok, valamint London illetve Németország és az Egyesült Államok példája nyomán, hogy a parkokban létesítsenek Természettudományi Múzeumokat, Művészetek Palotáját, stb. azzal a céllal, hogy a szegények művelődési lehetőségekhez jussanak. 1898-ban elkészült a 'Népek Palotája' a Kelvingrove Parkban. Mindezek ellenére nem szűnt meg a régóta meglévő keletnyugati ellentét Glasgowban, mivel a városatyák továbbra is részrehajlók voltak Kelvingrove irányában. így maradt ez különösen azután, hogy 1888-ban, 1901-ben és 1911-ben is tartanak itt nemzetközi kiállításokat. Az sem változtatott ezen a helyzeten, hogy az 1888-as kiállítás bevételéből Művészeti Galériát és Múzeumot építettek a következő évtized során a parkban. A szerző összegzésképpen megállapítja, hogy a városoknak egyrészt azért volt érdeke a parkok létesítése az 1850-es évektől kezdődően, mert a középosztály által lakott negyedek értékét növelte, másrészt meg akarták állítani az iparosodás okozta környezeti károk hatásának terjedését és növelni szerették volna a város lakóinak jólétét. Mindemellett szerepet játszottak a parkok kialakításában olyan tényezők is, mint a város közigazgatási határának módosulása vagy a népsűrűség területi elhelyezkedésének változása. Gondosan védték a tisztviselők a városi önkormányzat jóhírét is, ezért gondosan figyelték az angliai vagy külföldi példákat is. A parkok, s ezáltal a lakókörnyezeti politika egyenrangú kérdéssé vált a 19. századi Glasgow életében olyan a város életét meghatározó problémákkal, mint a víz- és gázszolgáltatás, tömegközlekedés, közbiztonság vagy az egészségügyi ellátás. Urban History, 25, 3 (1998) 323-347. N. M. Colin G. Pooley és Jean Turnbull AZ OTTHON ÉS A MUNKAHELY VÁLTOZÁSA A VIKTORIÁNUS LONDONBAN Нету Jacques ingkészítő munkás élete Otthon és munkahely változó kapcsolata a viktoriánus életviszonyok azon területe, amelyről nagyon keveset tudunk. Általánosan elterjedt felfogás az, hogy akkoriban a legtöbb ember számára szükséges és kényelmes is volt, hogy minél kisebb távolságra legyen otthonától a munkahelye. A szakszervezeti tagok 75%-a még a 19. század utolsó évtizedében sem használta a tömegközlekedési eszközöket munkába járásra. A 20. században, amikor a reálbérek növekedésnek indultak és a tömegközlekedés viszonylag olcsó lett, a munkahelyváltóztatás már jóval kisebb valószínűséggel járt együtt a lakóhely megváltoztatásával pusztán azért, hogy közel legyen egymáshoz a kettő. A munkahely és otthon közelségét az egyén életszakasza és családi állapota is befolyásolta. Az egyedülállók szívesebben laktak ott, ahol dolgoztak (pl. iparos inasként vagy cselédként), míg a családos nők és férfiak nagyobb függetlenségre vágyva önálló otthont kívántak teremteni maguknak. A tanulmány Henry Jacques életén keresztül mutatja be a viktoriánus korabeli Londonban otthon és munkahely kapcsolatának néhány aspektusát. A 19. század második felében a londoni metropolis az elővárosokkal együtt kb. 300 km2 területű volt, s 1891-ben lakosságszáma már elérte a 4,2 milliót. A 19. században erőteljes társadalmi differenciálódás és szegregáció ment végbe a városban. Az egyes emberek nem londoniként, hanem az egyes városrészek lakóiként azonosították magukat. Henry Jacques főleg a