Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
668 CSŐSZ LÁSZLÓ Még a belvárosi elkülönített lakónegyedhez képest is tűrhetetlen állapotok uralkodtak a szandai gettóban. A helyzetről a tanács által annak funkcióinak ellátására kinevezett háromtagú bizottság, László Ernő, dr. Réti Dávid és dr. Gyárfás György május 24-én a polgármesterhez intézett kérvényéből értesülhetünk.17 1 Az említett padlás egy 50x16 méter alapterületű,17 2 csak néhány, kis méretű szellőzőnyílással ellátott helyiség volt, melyhez egyetlen rozoga falépcső vezetett fel. Az istállóban pedig, mely a padláson át szellőzött, egyidejűleg teheneket tartottak. Az állandó bűz és a forróság miatt a levegő elviselhetetlen volt az ide kényszerítettek számára. A vízellátás biztosításához az odatelepítetteknek egy háromszáz méternyire lévő kút és egy kisméretű vizes lajt állt rendelkezésére, az ivás mellett a főzéshez, mosáshoz, tisztálkodáshoz is ugyanezt kellett használni. A teljesen fából készült padlástér és a száraz, forró levegő miatt óriási volt a tűzveszély, az egyetlen, szűk lejárat és a nagy távolságban lévő kút miatt egy esetleges tűzeset során az ott fogva tartott emberek nagy része minden bizonnyal ottveszett volna. Hogy ez mennyire reális veszély volt, azt igazolja a június 5-én kiadott körirat is, melyben az alispán „előfordult esetből kifolyólag" hívta fel alárendeltjei figyelmét az elkülönített lakónegyedek tűzrendészeti ellenőrzésére és az ezzel összefüggő intézkedések végrehajtására.17 3 Főzni csak az udvaron lehetett, öltözködés, tisztálkodás, alvás során a kor és _ nem szerinti elkülönítés természetesen nem volt lehetséges. A szükségletek elvégzésére . szintén csak egy, a kérvény szövege szerint „undorító állapotban" lévő latrina szolgált. A zsidó tanács a gettó orvosául Gyárfás Györgyöt jelölte ki, aki, bár minden szükséges felszerelését magával hozta, érdemi segítséget — megfelelő hely, elkülönítési és fertőtlenítési lehetőség híján — nem tudott nyújtani a rászorulóknak. Mindezek alapján teljes joggal állapították meg a tanácstagok, hogy a hely a legelemibb tűzrendészeti, higiénés és erkölcsi követelményeknek sem felel meg. A kérvény aláírói — azon kitétel említésével, mely szerint tudják, hogy „ma csak a legszerényebb és legindokoltabb kérésekkel" állhatnak elő — mindössze annyit szerettek volna elérni, hogy ne legyenek az „ország egyéb gettóinál súlyosabb helyzetben" azon szolnoki zsidóság tagjaiként, melynek az országban arányosan a legtöbb áldozata volt a Tanácsköztársaság alatt. A vármegyei közigazgatás zsidó ügyekkel kapcsolatos eljárási mechanizmusát jól példázza ennek az iratnak a sorsa. A fentebb tárgyalt módon a csendőrségen keresztül jutott az hat a polgármesteri hivatalba május 30-ára. Itt Kerekes kezébe került, aki egy nagy „Zs" betűt és kollégája nevét rávezetve továbbküldte Molnár Jánosnak. Utóbbi több ízben járt a kérdést kivizsgálandó Pusztaszandán és ennek nyomán néhány nap elteltével két nagy főzőüstöt utaltak ki az odatelepítetteknek, de egyéb érdemi intézkedés nem történt. Június második hetében, a Szolnokot ért 171 Szolnok város pm. ir. 13.695/1944. sz. - az iratot Homoki László perirataihoz csatolták. TH V-104.177. (Homoki László csendőr százados vizsgálati anyaga) 46-49. További információkat a Szabó-perben tett tanúvallomások adnak. BFL Nb. XVII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 85. (dr. Gyárfás György) és 92. (dr. Szendrey Ferenc ügyvéd) 172 Homoki által közölt adat. BFL Nb. 23.487/1949. (Homoki László csendőr százados pere) 80. Ez a sőreistálló és a szeszgyári padlás együttesen 1242 m2 -es alapterületét figyelembe véve megközelítőleg hitelesnek fogadható el. 173 SzML Kisújszállás pm. ir. к. k. 4566/1944.
