Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés diplomáciai és politikai előtörténete 597
612 SAL LAI GERGELY használni fogják.14 3 Az előzetes megbeszélések szerint a magyar kormány október 3-ai, négy fontos kívánalmat tartalmazó jegyzékére az igenlő választ a tárgyalások napirendje előtt adja meg a szlovák delegáció, hivatalos nyilatkozat formájában. Krno ismertetéséből azonban kiderült, hogy az első pont kivételével a kérdés megnyugtató rendezése nem történt meg. Az érvelés lényege az volt, hogy általános leszerelés kezdődött meg, ami a magyar nemzetiségű katonákat is érinti. A közös magyar - cseh-szlovák rendfenntartó egységek megszervezéséről addig nem lehet tárgyalni, amíg nem nyer megállapítást, hogy a magyar kormány mely területeket igényli. Ennek rendezése után kerülhet sor a negyedik pont, azaz a jelképes területátadás megoldására. Wettstein közbevetette, hogy a külügyminiszter ígérete szerint ezek elfogadott tények, amire éles vita alakult ki. Krno a közös rendfenntartást illetően kijelentette, hogy „lehetetlen ilyesmit megengedni, amíg ez a terület Csehszlovákiához tartozik."144 A vitába bekapcsolódó Tiso pedig többször megjegyezte, hogy „erről semmit nem hallottam", továbbá, hogy erről „a tegnapi napig egyáltalán nem volt szó, és nem kaptunk ebben az irányban semmilyen instrukciót."14 5 A magyar külügyminiszter leszögezte, hogy a közös rendfenntartásra a magyarlakta területeken előfordult incidensek megakadályozása érdekében mielőbb szükség van, továbbá rámutatott, hogy a magyar katonák azonnali leszerelése helyett az általános és fokozatos demobilizáció nem tekinthető a második pont teljesítésének. A magyar delegáció újra hangsúlyozta, hogy erre már „a magyar kormány prágai követe útján Chvalkovsky külügyminisztertől határozottan igenlő választ kapott"14 6 , Tiso közölte, hogy „ma itt a szlovák kormány áll, kérdés, hogy a magyar kormány most is fenntartja-e követeléseit."14 7 A helyzet megváltozott, a külügyeket illetően Cseh-Szlovákiát képviselik, a szlovák belügyeket érintő kérdésekben a szlovák autonóm kormány az illetékes. Ez az álláspont azt sugallta, hogy a csehszlovák külügyminiszter ígérete a szlovákokat nem kötelezi. A kül- és belügyek effajta szétválasztását a magyar delegáció a szlovák időhúzási szándék újabb megnyilvánulásaként értékelte. Viszonylag hosszú meddő vita következett, amely során a szlovák fél gazdasági és stratégiai kifogásokkal és a fenti érvek állandó ismétlésével folytatta a vitát a prágai kormány által elintézettnek ígért említett kérdésekről. A magyar delegáció sürgetésére Tiso felajánlotta a sátoraljaújhelyi állomást és Ipolyságot, amit az október 3-ai magyar jegyzék a negyedik pontban — egyéb városok mellett — megjelölt. Ennek alapján is szinte kizárt, hogy Tiso nem tudott a prágai kormány ígéretéről. A magyar delegáció levéltár anyagából Ádám Magda és Szarka László által összeállított — egyelőre kéziratos formában létező — dokumentumkötet része. Az anyagot Szarka László bocsátotta a rendelkezésemre.) A továbbiakban: ZÁZNAM. 143 DIMK II. 487-493, 738-772. Feljegyzés a magyar-csehszlovák tárgyalásokról. A továbbiakban: FELJEGYZÉS. A delegáció résztvevőit lásd: MOL - К - M.l. Békeelőkészitő osztály iratai. 164-167. Vö: MOL - К 64 - res. pol. - 1938 - 7 - Komáromi tárgyalások jegyzőkönyve. 144 ZÁZNAM. 1938. október 9. 145 Uo. Amikor Tiso harmadszor jelenti ki, hogy nincs tudomása a négy pont napirend előtti teljesítéséről, ez a következőképpen zajlott: Tiso: Tudni akarjuk, hogy mely területről van szó. Kánya: Ezt közlöm önökkel, bár ígéretet kaptunk, hogy ezek a pontok a napirend előtt teljesülnek. Tiso: Erről nem tudok. (0 tom neviem.) Tiso ezzel folyamatosan elhárítja a felelősséget. 146 FELJEGYZÉS. 1938. október 9. 147 ZÁZNAM. Október 9.
