Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés diplomáciai és politikai előtörténete 597
AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS ELŐTÖRTÉNETE '613 vezetője sikertelen kísérletet tett Ipolyság helyett Párkánynána átadatására, ezt követően Kánya kijelentette, hogy a két település átadását „a negyedik kívánalom teljesítése gyanánt elfogadja, és e két hely átadásában megnyilvánuló csehszlovák gesztus méltánylásaképpen hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a harmadik magyar kívánalom tárgyalása későbbre halasztassék, le óhajtja szögezni azonban azt, hogy a második magyar lávánság tekintetében nem jött létre kielégítő megállapodás."148 A csehszlovák katonaság képviselőinek rövid tanácskozása után Viest tábornok közölte, Sátoraljaújhelyei e nap éjféltől számított 24, Ipolyságot 36 órán belül adják át. Az első napnak nagyjából ez a mérlege. A napirend előtti kérdések foglalták le az egész napot, amikor Kánya ezt követően felvetette, hogy „áttérhetnénk a magyar álláspont ismertetésére", Tiso az időhúzás újabb fogását bevetve így válaszolt: „Jobb lenne a tárgyalásokat Pöstyénben folytatni, ott több hely van."149 A szlovák delegáció vezetője leszögezte, hogy a magyar jegyzék tanulmányozása időbe telik, ezért a tanácskozás folytatódjék másnap délután. A két delegáció október 10-én délután 14 órakor találkozott újra, ahol a szlovákok bizonyos határincidenseket kértek számon. Andorka kifejtette, hogy a rend biztosítása érdekében szigorú parancs ment ki, amelyet megismételnek, Teleki pedig hozzáfűzte, hogy egy tiszt ilyen jellegű visszaélés miatt hadbíróság elé lesz állítva. Kánya ezután kijelentette, elismeri, hogy a tárgyalások nem terjedhetnek ki a szlovák és rutén népszavazás kérdésére, majd felkérte Telekit, hogy ismertesse a magyar álláspontot. A magyar küldöttség komolyan felkészült, hogy az etnikai alapon követelt területekkel kapcsolatos igényeit megfelelően alátámassza. Ehhez kellő hátteret nyújtott az az évtizedes rendszerező munka, melyet Teleki vezetésével az Államtudományi Intézet munkatársai végeztek. A szakértők igen alapos, minden részletre kiterjedő dokumentációval érkeztek. A magyar delegáció az abszolút többség szerinti magyar lakosságú terület visszacsatolását kívánta Csehszlovákiától, tehát a nemzetközi jogelv kiáltó sérelmével odacsatoltat. Követelésének alátámasztására bemutatta a Szlovákia nemzetiségi viszonyait feltüntető statisztikákat és térképeket 1780-tól, az első nemzetiségi számbavételtől, majd az 1880-as első népszámlálástól az 1890, 1900, 1910, 1921, 1930-as népszámlálásokat végig. A két utolsó népszámlálást már Csehszlovákia tartotta. A magyar delegáció bemutatta a népszámlálási eredményeket 1 400 000-es méretű részletes, községenkénti térképen. E térképekről bármely település, vagy nagyobb területi egység nemzetiségi viszonyai azonnal leolvashatók voltak. A szlovák delegáció ilyen részletes tárgyalási anyaggal nem rendelkezett. Tagjainak csak igen vázlatos fogalmuk volt a nemzetiségi viszonyokról. A magyar fél dokumentálta a magyar kulturális és gazdasági szervezetek történetét a Csehszlovákiához csatolás óta. Térképeken és statisztikákban bemutatta a cseh légionárius betelepítéseket a színmagyar Csallóközbe, az erőszakos csehesítés kulturális és gazdasági eszközeit. A cseh fél mindezt felkészületlenül fogadta. A csehszlovák statisztikai adatokat is a magyar fél tárta fel a csehszlovák hivatalos lap és népszámlálási kötetek szerint".15 0 148 FELJEGYZÉS. Október 9. 149 ZÁZNAM. Október 9. 150 Rónai: i.m. 124-126p. Vö: MOL-K-M. 1. Békeelőkészítő osztály iratai. 164. Magyar követelés: 830 magyar többségű községből 812, tizenhárom magyar többségű városból tizenkettő. 14 153 km2 terület 1 090 569 lakos. 848 969 magyar (77,9%), 147 294 szlovák (13,5%), 63 925 német (5,9%).
