Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555

592 TILKOVSZKY LÓRÁNT Eddig minden alkotmányos jog forrása a korona és a nemzet volt. A jövőben egyiknek sem volna befolyása az autonóm végrehajtó hatalmakra. A kormányzót sem a kinevezéssel kapcsolatos eskü nem kötné az államhoz, sem a fegyelmi függőség. Tehát bizonyos fokig souverain lesz, nagyobb függetlenséggel a királyságtól és az országos törvényhozástól, mint akár a miniszterelnök. Annál veszedelmesebb lesz ez a konstrukció, mert hiszen a karhatalom is nemzetiségi zsoldoscsapatokból fog állni. Az autonómiákkal szemben a központi törvényhozó és végrehajtó hatalom sokkal tehetetlenebb lesz, mint volt a Horvát-Szlavon és Dalmát királyságokkal szemben, melyeknek autonómiája szigorúan és örökre el volt határolva és melyek bánját, a magyar kormány előterjesztésére, a király nevezte ki. Félős az is, hogy az országos törvényhozás souverainitását el fogja homályosítani, hogy a nemzetgyűlések az autonómián kívül eső ügyekkel is foglalkozhatnak. Mert kétségtelen, hogy minden egyes esetben fognak is foglalkozni, már csak saját súlyuk érvényesíthetése végett is, és ha kívánságaikat az országos törvényhozás nem honorálja, ez súrlódásokat fog előidézni. Ha a bíróság dönt a nemzetgyűlések és az országos törvényhozás között felmerülő differenciákban, ez azok egyenrangúsítását jelenti a törvényhozás tekintélyének és súlyának rovására. A törvényhozásnak ez a kétes helyzete főleg akkor válhatik veszedelmessé a magyar nemzetre nézve, ha esetleg nagyobb nemzetiségi területek, mint pl. a Tiszántúl, pedig eltalálna esni. Ez esetben a törvényhozásban talán nemzetiségi majoritással kell számolnunk, (az idő rövidsége folytán nem áll módjában előadó miniszter úrnak arról statisztikai alapon meggyőződést szerezni), és ezen esetben a magyar nemzet teljes elnyomásnak volna kitéve. Ha esetleg több nemzetiségi miniszter lesz (tót, német, szerb, oláh, rutén), ezek a kabinetben erős blokkot képezhetnek és minthogy mindegyikük mégiscsak bizonyos centrifugális törekvést fog képviselni, a központi kormányhatalom épp e nagy kérdések eldöntésénél gyenge lesz. A tervezetből ugyan nem tűnik ki, hogy a nemzetiségi miniszterek az autonómiát nem érintő ügyekben teljesjogú miniszterek lesznek-e, de hiszen alig lehet államügy, melyre vonatkozólag nem volna konstruálható a kapcsolat autonóm ügyekkel. Egyenesen ki van kötve a nemzetiségi miniszterek hozzájárulása az autonómiát közvetlenül érintő ügyekben, vagyis igen tág körben, esetleg négy-öt miniszternek lesz vétójoga. Ez bizonyos nehézségek idején szinte lehetetlenné teszi a kormányzást. De a nemzetiségi miniszterek hozzájárulása szükséges még az állami tisztviselők kinevezéséhez is, ha nemzetiségi területre neveztetnek ki. Tehát befolyásuk lesz nem autonómiai ügyekben is. Ez a szabály nehézzé teszi a kinevező miniszter helyzetét a felelősség szempontjából, (pl. pénzügyi, vasúti, stb. tisztviselők kinevezésénél). A kabinet ilyen összetételben állandóan neme lesz a koalíciós kabinetnek, annak minden veszedelmével. Alkotmányjogi szempontból kénytelen kijelenteni, hogy egy ilyen organizmust monstrumnak [=szörnyszülöttnek] tart, ami, mintegy különböző fizikai princípiumok alapján hibásan szerkesztett gép, nem funkcionálhat rendesen. Ami a részleteket illeti, a tervezet az általános közigazgatást az autonómia hatáskörébe utalja. Félős, hogy ebbe a tág kifejezésbe bármit lehet belemagyarázni, mint pl. a pénzügyi igazgatást, vagy a kereskedelmi törvény végrehajtását is.