Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555

AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 591 Jelen tervezet a tótság képviselőivel történt beható és sok félreértést eloszlató tárgyalás eredménye. A minimuma annak, amivel a tótságot ki lehet elégíteni. A magyar nemzeti érzésnek ezt az áldozatot meg kell hoznia, mert különben az ország integritása meg nem menthető. Mégis a megegyezésnek őszintének, becsületesnek, hátsó gondolatoktól mentesnek kell lennie, s a legtávolabbról sem szabad azt a látszatot kelteni, mintha a megegyezés kényszerhelyzetben történt volna. A tótság a múltak után amúgy is bizalmatlan velünk szemben, adjunk nekik garanciát arra, hogy a megegyezést, ha már megkötjük, tisztességgel álljuk is. A nemzetiségi kisebbségi miniszter úr előadja ezen alapelvek ismertetése után azt, hogy ezen tervezethez előzetesen, mint már a múlt minisztertanácsban említette, olyan tekintélyek is hozzájárultak, mint gróf Apponyi Albert, a békedelegáció elnöke és Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, úgyszintén a fővezér úr is tudomást vett róla. Tényleg sokat adunk a tervezetben a tótoknak, de mindamellett megmentjük a magyar állam magyar jellegét és egységét. Minden igyekezete oda irányult, hogy a minimumra redukáljuk a tótok kívánságait, de a mai időpontban nem lehetett olcsóbban megcsinálni, különösen nem a wilsoni elvek hangoztatása után, és azon tervek után, amelyeket Jászi Oszkár annakidején Keleti-Svájc formájában a nyilvánosságra hozott úgy nálunk, mint külföldön. Igen sürgős, hogy a minisztertanács ezen alapelvekhez, amelyek a tót vezetőemberek hozzájárulásával jöttek létre, hozzájáruljon. Nemcsak Észak-Magyarországra, hanem Nyugat-Magyarországra való tekintettel is sürgősen dönteni kell e kérdésben. A megszállott országrészek népei ma mind visszakívánkoznak, és ha mi ma már értesítjük őket, hogy mily engedményeket és mily autonómiát adunk nekik, akkor egy esetleges népszavazás a mi javunkra dőlne el. Akaratuk ellen úgy sem lehet ezen népeket ma mái- a régi alkotmány keretében és formái között a régi Magyarországhoz csatolni. A nemzeti kisebbségi miniszter úr előadása után Horthy Fővezér Ur eltávozik a minisztertanácsból. A pénzügyminiszter úr [=báró Korányi Frigyes] aggodalmainak ad kifejezést ezen tervezet alapelveinek bizonyos rendelkezéseivel szemben és előadja a következő észrevételeit: A tervezetet, nézete szerint, nemcsak a tótlakta vidékek szempontjából kell elbírálni, mert kétségtelen, hogy a Felsőmagyarországnak adandó autonómia a minimuma lesz annak, amit más nemzetiségek is kívánni fognak. Eszerint tehát a tervezet elfogadása esetén a nemzetiségi kerületeknek külön-külön nemzetgyűléseik lesznek, élükön a nemzetgyűlés által választott kormányzók. Eszerint az autonóm ügyekben az ország törvényhozása esetleg négy vagy öt törvényhozó testületre megy át és az autonómia kerületén belül a végrehajtó hatalom ugyan-annyi részre bomlik fel. Minthogy a kormányzót a nemzetgyűlés választja, ez annyit jelent, hogy az autonómia kerületén belül, a királyság kebelében több köztársaságféle fog létesülni, amely apró köztársaságok, félős, hogy demagogikus alapon fognak állni; de e tervezet az autonóm köztársaságok hatáskörét sem határolja el élesen, mert megengedi, hogy a nem autonóm ügyekben is előterjesztést tehessenek, sőt gondoskodik arról, hogy az autonómiák körét a törvényhozás kiteijeszthesse. Ennélfogva módot nyújt arra, hogy politikai vagy más bonyodalmak esetén a nemzetiségek mindig új és új jogokat erőszakolhassanak ki, az egységes állam rovására.