Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555

590 TILKOVSZKY LÓRÁNT tiségi politikája teremtett, a wilsoni elvek érleltek s a cseh megszállás még jobban kiélezett. Mégis a jelen tervezet jóval a Jászi-féle néptörvények adta jogkörön belül mozog és nem jelent sem „Keleti Svájcot" sem foederatív köztársaságot. A nyelvi engedmények megadása nem okoz nagyobb nehézséget, de a közigazgatási autonómia mikéntje már sokkal bonyolultabb, mert a tótok, rutének és a németek közül is sokan a területi autonómia megadását kívánják. Ilyenformán nagyobbszámü „corpus separatum" keletkeznék az ország perifériáin, amit minden áron el akart kerülni. Ügy tervezte tehát a területi autonómiát, hogy amellett az állam egységes struktúrája ne érintessék. Ebben segítségére volt a több megyét magába foglaló autonóm egység (kerület) gondolata, mely, úgy tudja, a tervbevett közigazgatási reform egyik leglényegesebb szempontja, amelyhez a jelenlegi belügyminiszter úr [=Beniczky Ödön] is hozzájárult. A közigazgatás decentralizációjával egészségesebb vérkeringés indul meg az állami organizmusban egyrészről, másrészről viszont Budapest is elveszti mindent abszorbeáló befolyását, mely anynyira korrupttá tette egész közéletünket, amint a két forradalom eseményei erre szomorúan rávilágítottak. Emellett azonban megtartotta az ország régi évszázados hagyományokon nyugvó berendezését. Megtartotta a község, járás és megye szerint való tagoltságot és úgy képzeli, hogy a lehetőségek szerint nemzetiségi járásokat és megyéket kellene létesíteni, melyek a nemzetiségi kerületet alkotják. Ezen kerületek mindegyikét megfelelő autonóm jogkörrel kell felruházni. Ezen nemzetiségi kerületek egyike volna „Szlovenszkó", mely így ugyan területi autonómiát élvezne, mivel azonban az ország egyéb kerületei is gyakorolnak autonóm jogokat, az államegység a legtávolabbról sincs érintve. A legjobb akarattal sem lehet azonban a nemzetiségi járásokat, megyéket és kerületeket nyelvi tekintetben teljesen egységessé tenni. Mindenütt lesznek minoritások, melyek azonban azon a területen élvezni fogják a kisebbség jogait (4044/1919. sz. kormányrendelet alapelvei szerint). Egyébként is a kisebbségek kellő érvényesülése szempontjából mindenféle választásnál (községi, törvényhatósági, egyházi, autonómiai, országgyűlési képviselőválasztási, stb.) nemzetiségi választókerületeket tart szükségesnek a községenkénti választás életbeléptetésével. Ennek a megoldásnak egyik előnye, hogy a nemzetiségi egyenetlenkedések lokalizálhatok s nem válnak országos bajokká. Ha például a ruténeknél volna valami nemzetiségi súrlódás, annak nem kellene szükségképp az egész országra (országgyűlésre) kihatni, mert ezt saját hatáskörükben is elintézhetnék.) A tótok az ő autonóm területüket Szlovenszkónak nevezik és az mégsem állam az államban, mert jogköre nem nagyobb, mint bármely más kerületé. Nem is lesz Szlovenszkó és valamely más magyar kerület között más különbség ilyenformán, mint hogy ott tót, itt meg magyar az adminisztráció nyelve. Egy-egy nemzetiség egyetemét pedig nem a kerület, hanem az illető nemzetiség minisztere fogja képviselni. A nemzetiségi kérdés autonómia keretében való megoldásának jelentős előnye, hogy nem állapít meg fixumot, csupán maximumot. Már most az egyes nemzetiségektől függ, hogy ebből a reális viszonyoknak megfelelően mit tudunk, vagy akarunk megvalósítani. (A rutének valószínűleg a magyar szolgálati nyelv mellett döntenek; a németek a magyar és a német nyelvet párhuzamosan akarják használni).