Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 579 a szlovák vonatkozásban kidolgozott és elfogadott autonómia-tervezet, azt súlyos kisiklásnak tartják, és megdöbbenéssel — némelyek kifejezetten felháborodással — utasítják el maguktól. Kmoskó és Dvorcsák felszólalásaikban nem bűnüknek, hanem érdemüknek tartották, hogy Jehlicskát megnyerték és vele együtt dolgoztak, de immár kárhoztatták amiatt, hogy autonómia-követeléseiben túl messzire ment, sőt most Lengyelországban tartózkodván, ahonnan személyesen próbálták őt hazacsábítani, vagy „bizonyos politikai csalafintasággal hidegre tenni", már a budapesti megállapodáson is túlmenő újabb autonómia-tervezetet dolgozott ki lengyel segítséggel. Jehlicska egy Varsóban 1920. június 12-én kelt szlovák nyelvű hosszú levelében Csernoch hercegprímástól közbenjárását kérte a magyar kormánynál ennek a bővebb, teljesebb autonómia-tervezetnek az elfogadtatása érdekében, aki a levél magyar fordítását Teleki külügyminiszterhez eljuttatva, határozottan ajánlotta Jehlicska érvelésének megszívlelését: „Alig hiszem, hogy most egy elutasító magatartásért a felelősséget bármely komoly politikus vállalni merné. Most a legfontosabb kérdés az elveszett területek visszaszerzése. Minden más szempont ma másodrendű".7 0 A kormány azonban 1920. június második felében olyan terveket szövögetett, hogy ha az antant-hatalmak méltányolnák a magyar kérést, és Magyarország Lengyelország katonai megsegítésére siethetne a szovjetorosz hadsereggel vívott háborújában, akkor lehetőség nyílhatna nemcsak az elsődleges felvonulási terepül kínálkozó Kárpátalja, hanem a Felvidék — bármiféle autonómiát feleslegessé tevő — visszaszerzésére is. Ehhez kidolgozták az „Ébredés" hadműveletet. A hadügyi kormányzat — a nemzeti kisebbségek minisztériumának „tót főosztályát" teljesen mellőzve, — a vele szorosan együttműködő Bulissa-féle Tót Központi Irodára bízta az akció propagandisztikus előkészítését.7 1 A magyar külügyminisztériumhoz beérkező jelentések azonban arra figyelmeztettek, hogy e tervezett katonai akcióhoz az antant-hatalmak nem fognak hozzájárulni, s különben is a felvidéki szlovákság fél a magyar „felszabadítástól": a fegyveres különítmények kegyetlenkedéseitől, a fehérterror „kinövéseitől" tart.72 A Területvédő Liga nemzetiségi bizottságának utolsó ülésén elnöklő Okolicsányi — a lefolyt vita alapján, de főleg a Perényi Zsigmond felszólalásában elfoglalt álláspontot téve magáévá, — annak eredményét lényegében következőképpen összegezte: 1. Hasznos volt a vita; a szenvedélyesen vitatott, eddig meglehetősen homályos kérdések nagymértékben tisztázódtak; megnyugodhatnak a kedélyek. 2. Az 1918 előtti nemzetiségpolitika bírálata bármennyire is túlzott, mégis kétségtelen, hogy ma már többre, jobbra van szükség. 3. A nemzetiségek tényleges igényei - mint a vitán kiderült - szerények, méltányosak, és alkotmányos rendünk keretein belül megoldhatók. 4. A területi autonómia irányába való elmozdulást, egy föderális államszerkezet gondolatának újbóli felmerülését csupán a külső kö-70 Esztergomi Prímási Levéltár, Csernoch, Cat. С. 1483/1920. 71 Somogyi Erika: Magyarország részvételi kísérlete az 1920-as lengyel-szovjetorosz háborúban. Történelmi Szemle, 1986. 2. sz. 313-324. 1. 72 MOL, K64. 1. es. 120-7 - 168. Jelentés a felsővidéki magyar és magyar-barát tót pártok cseh-ellenes politikai szervezkedéséről és kívánalmairól. Bp. 1920 június 20.
