Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
578 TILKOVSZKY LÓRÁNT „mellékkormány" szerepét játszó Területvédő Liga, s a „nemzetvédelmi" megszállottságában semmiféle eszköztől vissza nem riadó Gálocsy ellen, kijelentve: „A soviniszták ne higgyék, hogy hülye és gonosztevő nemzetiségi politikájukat a jövőben is űzhetik."68 Ilyen légkörben került sor 1920 júliusában, négy egymást követő alkalommal, a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságának folytatólagos vitájára6 9 , amelyben Gálocsy mint valami „számonkérő szék" elnöke viselkedett, olyannyira, hogy a lehazaárulózott nemzetiségi résztvevők felháborodott tiltakozással jórészt távolmaradtak a második és harmadik ülésről, s csak a higgadtabb Okolicsányi elnöklése mellett lehetett a vitát a negyedik ülésen lezárni. A Nemzeti Kisebbségek Minisztériumát vezető Bleyer eleve nem vett részt a vitasorozaton; szintén távol maradt attól politikai államtitkára (és a német főosztály vezetője), Steuer. Bár egyesek kezdeményező szerepet tulajdonítottak ez utóbbinak, csupán annyiban volt neki bizonyos szerepe a vita előkészítése idején, hogy a maga részéről hasznosnak vélve, hogy alkalom adódik a szenvedélyesen vitatott nemzetiségi kérdések tisztázására, gondot fordított arra, hogy a nemzetiségek számottevőnek tartott képviselői meghívást kapjanak. (Szlovák részről Kmoskó Mihály, Dvorcsák Győző, Pechány Adolf, Bobula Titusz, német részről Huber János, Müller Kálmán, Kayser Szilárd, Hayde Gyula, Seltenreich Konrád vett részt a vitában, a ruszinokat Jaczkovics Iván, a vendeket Mikola Sándor, a muraközi-horvátokat Polyák Kálmán, a lengyel gurálokat Tomcsányi János képviselte.) Gálocsy viszont felvonultatta mindazon magyar nacionalista szervezetek képviselőit, akik egyébként többnyire tagjai voltak a Területvédő Liga országos választmányának. Közülük a legtekintélyesebb és legbefolyásosabb Perényi Zsigmond báró volt, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke. A Nemzeti Kisebbségek Minisztériumának a vitában résztvevő „frontemberei" a „tót" főosztályt vezető Szviezsényi, és a rutén főosztály élén álló Kutkafalvy voltak. Ok védelmére keltek Kmoskónak, Dvorcsáknak, Hubernek, (akik különösen élesen bírálták az 1918 előtti nemzetiségpolitikát s az ahhoz visszatérésre törekvést); bizalmas felvilágosításokat adtak azokról a — kizárólag külső — körülményekről, amelyek elkerülhetetlenné tették az áttérést egy autonomista nemzetiségpolitikára. Hangsúlyozták, hogy az autonómia-tervezetben, ebben a külpolitikai célból kötött „házi megállapodásban" Bleyer minisztert is honmentő és nem országbontó törekvések vezették. Igaz ugyan, hogy területi autonómiát voltak kénytelenek ígérni, valójában azonban nem gondoltak az ország föderalisztikus átalakítására, hanem úgy képzelték, hogy a nemzetiségek végülis be fogják érni bizonyos kulturális autonómiával. A jelenlévő nemzetiségiek most sorra úgy nyilatkoztait, hogy mind egyetértettek ugyan azzal, hogy autonómia-ígéretekkel kell operálni, s hogy a területi integritás védelmére minden eszköz, így a beváltani nem is akart nagyvonalú ígérgetés is jogosult, de a maguk részéről csupán szolid kulturális igények megvalósítását értették és értik autonómián, s most, hogy a maga szövegszerűségében és konkrét részleteiben is megismerhető lett számukra 68 Rechenschaftsbericht des Abgeordneten J. Huber. - Neue Post, 1920 június 22. 69 Tilkouszky Lóránt: Viták a Területvcdő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában. Baranyai Levéltári Füzetek 113. Pécs, 1988.
