Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 571 teni, a nemzetiségi kisebbségek jogainak védelme hatásosabban és részletesebben biztosíttassák, mint azt a nekünk átnyújtott békejavaslat tervbe veszi. Erősebb biztosítékokat kívánunk, amelyeket Magyarország területén megmaradó idegenajkú lakosokkal szemben mi is készek vagyunk alkalmazni. E tekintetben meghatalmazottjaikkal már teljes egyetértésre jutottunk. "4 6 A Területvédő Liga megalkuvást látott abban, hogy Apponyi a területi integritás védelmének vonaláról késznek mutatkozik a kisebbségvédelem vonalára hátrálni. A kisebbségek „meghatalmazottjaival" folytatott tárgyalások és velük létrejött „teljes egyetértés" a Területvédő Liga szerint — ha területi autonómiát a maga részéről nem is volt hajlandó elismerni, — a területi integritást voltali hivatva szolgálni, nem pedig elcsatolásra kerülő területek kisebbségi sorsra jutó magyarjai, németjei, illetve a Magyarország megmaradó területén élő nemzetiségek jogainak kölcsönös biztosítását. Az Apponyi vezette delegáció január 18-án „a leggyilkosabb békefeltételekkel" indult haza, ahol a Területvédő Liga máris azt követelte, hogy háromnapos gyászt rendeljenek el tiltakozásul. Az aznapi minisztertanácson többek közt arról folyt vita, hogy ha már elkerülhetetlennek látszik „legvégső esetben" Nyugat-Magyarország elveszítése is, magyar szempontból szükséges volna-e lépéseket tenni aziránt, hogy már egységes autonóm területként csatoltassék át Ausztriához. Bleyer ellenezte ezt, mert szerinte magyar szempontból előnyösebb, ha e területet az osztrákok nem egységes tartományként kezelnék majd, hanem feldarabolnák. (Mint ahogy magyar szempontból azt is jobbnak tartja, hogy a Bánát nem a maga egységében jutott akár román, akár jugoszláv kézre). A miniszterelnök teljesen osztotta Bleyer véleményét, s a minisztertanács napirendre tért a nyugat-magyarországi egységes autonóm terület kiépítésének gondolata felett.47 Január 21-én a Külügyminisztérium épületében, Huszár miniszterelnök és Horthy fővezér jelenlétében ülést tartott a békedelegáció, amelyen részt vettek annak Budapesten dolgozó tagjai is, így nemzetiségi szakértői is, mint a román Siegescu József, az erdélyi magyar Jancsó Benedek, a német Steuer György, a szlovák Dvorcsák Győző is.48 Apponyi beszámolt a delegáció párizsi munkájáról, majd a válaszjegyzékek elkészítéséről tárgyaltak. Teleki Pál békedelegációs főmegbízott felszólalásából különösen figyelemre méltó, hogy a területvédelem kérdését — anélkül, hogy a területi integritás elvét feladná — immár a magyar többségű területek megvédésére összpontosítja: a békeszerződés átnyújtott tervezetében ugyanis „egész öszszefüggő, kompakt, az alföldi magyarsággal szervesen összefüggő tömegeket szakítottak el tőlünk." A békeszerződés-tervezet elleni tiltakozás jegyében tartott rendezvények sorában az önrendelkezéshez való ragaszkodás jogát hangsúlyozta a Magyarországi Magyarbarát Nemzeti Kisebbségek Szövetségének ezúttal is a Gólyavárban rendezett január 23-i nagygyűlése, amelyet Jehlicska nyitott meg. Valamennyi nemzetiség szónoka, köztük szlovák részről Kmoskó, úgy foglalt állást, hogy nem nyugszanak bele az igazságtalan békefeltételekbe, és népszavazást kérnek. Ha a béke-46 A magyar béketárgyalások. Jelentés I. k. 278-279. 1. 47 MOL, K27. 124. doboz. Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1920 január 18. (4. napirendi pont). 48 A magyar béketárgyalások. Jelentés II. k. Bevezetés, IX-XII. 1.
