Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
572 TILKOVSZKY LÓRÁNT konferencia nem rendeli el a népszavazást, akkor nem lesz béke, hanem „késhegyig menő harc". A Himnusz és a Szózat eléneklésével keretezett nagygyűlésen jelen volt és felszólalt a nemzeti kisebbségi miniszter Bleyer is, aki szerint „Apponyitól és Horthytól kezdve ma mindenki, akinek szava van ebben az országban, legteljesebb mértékben elismeri a nemzeti kisebbségek jogait".4 9 De a minisztertanács által elfogadott szlovák autonómia-tervezetről sem Bleyer, sem Jehlicska vagy Kmoskó nem tett említést, aminek a Területvédő Liga heves autonómia-ellenessége lehetett az oka. Szviezsényitől tudjuk, hogy belpolitikai okokból ajánlatosnak mutatkozott erről a teljes hallgatás. Az egyes nemzetiségeket képviselő személyiségek is csak egészen felületes tájékoztatást kaptak róla a kisebbségi minisztériumban, s még a felvidéki szlovák vezetők sem ismerhették meg az autonómia-tervezet szövegét, hanem annak főbb tartalmáról és a kormány általi, január 9-i elfogadásáról Jehlicska egy levél formájában szerkesztett közléséből szerezhettek csak tudomást, amelyet a Nemzeti Kisebbségi Minisztérium röplapként sokszorosított és küldött meg nekik.50 Másnap, 1920 január 24-én küldöttségileg juttatta el a Magyarországi Magyarbarát Nemzeti Kisebbségek Szövetsége a nagygyűlésén elfogadott deklarációját Apponyinak, valamint a budapesti angol, francia, olasz, amerikai missziók vezetőinek: Gorton, Graziani, Mombelli, Bandholtz tábornokoknak. A küldöttség szónoka, Kmoskó, tiltakozva ítélte el „az entente eljárását, amely a hazai nemzetiségeket megkérdezésük nélkül új és kedvezőtlen állami kapcsolatba utalja." Arról beszélt, hogy ezek az új államok „alacsony kultúrájúak, vagy oly zsarnokiak, hogy velük együttműködni a nemzetiségekre nézve öngyilkosság lenne." Bandholtz azon hiedelme, hogy a küldöttség spontán jelent meg, és semmilyen ösztönzést vagy bátorítást nem kapott a magyar kormánytól, nem felel meg a valóságnak.51 1920 január 25-26-án tartották meg az antant-hatalmak részéről sürgetett nemzetgyűlési választásokat az ország azon területén, amely nem állt megszállás alatt. A Magyarország Magyarbarát Nemzeti Kisebbségeinek Szövetségében tömörült pártok és szervezetek a Nemzeti Kisebbségek Minisztériumának támogatását élvezve, már eleve jelezték igényüket nemzetiségi képviseletre a nemzetgyűlésben. A Területvédő Liga a legnagyobb bizalmatlansággal, gyanakvással kísérte, tőle telhetőleg akadályozta is ezt a törekvést; ennek ellenére mandátumhoz jutott Bleyer miniszteren kívül Német Keresztény Gazdasági Pártjának több, főleg nyugat-magyarországi jelöltje is, pl. Huber, Säbel, Scholz. (A szlovákok képviseletében Dvorcsák, a ruténekében Kutkafalvy Kutka majd csak a Tiszántúlt még megszállva tartó románok teljes távozása után, az ott 1920 június-júliusban tartott választásokon kerülnek be a nemzetgyűlésbe, a Területvédő Liga ezt meghiúsítani akaró akciói ellenére.)52 49 Nemzeti Újság, 1920 január 23., Pesti Hírlap 1920 január 24., Neue Post 1920 január 24. 50 Szövegét közli Juraj Kramer: Iredenta a Separatismus v slovenskej politike 1919-1938. Bratislava, 1957. 36-37. 1. 51 Bandholtz im. 213. [1920 január 24-i naplóbejegyzés] 52 MOL, K26. 1261 es. 1921 - XXXVIII - 13. Gálocsy 1920 május 19-i levele Tass Jánoshoz Nyíregyházára. Tudomására hozza, hogy az ottani választókerületben fellépő Dvorcsák „az országot feldaraboló nemzetiségi autonómiák alapján áll"; ezen irányzat ellen „Ligánk a legélesebb harcot folytatja, hiszen hazánk léte függ attól, hogy ez az irányzat erőre ne kaphasson". - A nagy többséggel
