Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
54 PÁLOSFALVI TAMÁS Szlavóniában. Ott voltak viszont a familiárisaik, akik az eredményből ítélve kitűnően végezték munkájukat, s uraik távollétében is biztosították a tartomány belső békéjét. Szentléleki Kasztelláníi Gáspárról tudjuk, hogy királyi parancsra szerte Szlavóniában gyűléseket tartott a nemesek és más rendű és rangú emberek számára, s a „hűségükben megingókat" megerősítette a király iránti engedelmességben.45 Bár Ulászló oklevele királyi parancsról szól, az akció mögött nyilvánvalóan Kasztelláníi dominusa, Tallóci Matkó állt, hiszen a frissen az országba érkezett Ulászlónak aligha állt módjában közvetlenül beavatkozni Szlavóniában. Grebeni Hermannról és Bikszádi Györgyről ugyancsak kimutatható, hogy végig hűek maradtak Matkó bánhoz és rajta keresztül Ulászló királyhoz.4 6 Ciliéi Frigyes azonban nemcsak katonai úton próbálta befolyását kiterjeszteni. Korcsulai Ábel halála után Erzsébet királynéval magára ruháztatta a zágrábi és csázmai káptalani javadalmak adományozásának jogát, s a királynéval együttműködve elérte IV Jenő pápánál Zólyomi Benedek zágrábi püspökké történő kinevezését.47 Lehetetlen eldönteni, hogy a rendelkezésére álló rövid idő alatt menynyire tudta ellenőrzése alá vonni a zágrábi káptalant, de tény, hogy — legalábbis a pápa szerint — a testület egyhangúlag választotta meg Zólyomit,4 8 és Ciliéi a muraközi tizedek régóta húzódó ügyében is képes volt egyezségre kényszeríteni \ a káptalant. Utóbbi 1440. július 14-én állította ki oklevelét, amelynek értelmében cserében azért, hogy Ciliéi Frigyes és Ulrik grófok kiterjesztették oltalmukat a 1 zágrábi egyház és annak birtokai fölé, a káptalan a Cilleiek fiágon történő kihalásáig meghagyta őket a muraközi tizedek élvezetében. Ciliéi már július 11-én, közvetlenül a megegyezés után felszólította embereit, köztük Vitovec Jánost, hogy a káptalant és annak jószágait ígéretének megfelelően vegyék védelmükbe.4 9 , 45 Szentléleki Kasztelláníi Gáspár „primum in diuersis convencionibus in regno nostro Sclavonic per nobiles et alterius status homines eiusdem regni nostri Sclavonie de nostro mandata super firmanda fidelitate eorum nobis observanda replicatis vicibus factis et celebratis, in quibus scilicet res 1 nostra in facto assecucionis dominii totalis huius regni agebatur, tanquam vir animi constancia decorus fideliter nobis adherendo et constanter inter alias ipsam rem nostrum dirigendo adeo eciam apud nonnullos in illis partibus in fide nostra pusillanimiter vacillantes laudabiliter cum certis nostris fidelibus agendo, ut eos in nostram obedienciam convertit in observandaque fidelitate solida roboracione reliquit..." DF 252397 (1441. május. 16.). 46 Már láttuk, hogy Grebeni Hermann kiszabadulása után közvetlenül találkozott Tallócival. 1441. január 1-én Dombai János és István „iuxta honorem et voluntatem domini Mathkonis bani et ad fidelia servicia eiusdem domini bani" ígéri meg Grebeni Hermannak és a fiának, Andrásnak, hogy szükség esetén Greben várában és egyebütt is készek szolgálni őket, s az oklevelet kérésükre Bikszádi György is megerősítette pecsétjével (DL 102091.). Majdnem bizonyosan Grebeni Hermannal azonos az a „Gercheni" Hermann, aki 1443. augusztus 12-én „ex commissione specialique mandata domini nostri magnifici Mathkonis bani" vesz át Bátmonostori Töttös Lászlótól 640 forintot (Zichy IX. 64.). Mindehhez járul, hogy 1443 februárjában a Grebeniek éppen a Ciliéi grófok és a varasdi polgárok birtokfoglalásai miatt voltak kénytelenek tiltakozni a zágrábi és a csázmai káptalanok előtt (DL 100563, 103597). Azzal az adattal kapcsolatban, amely Grebeni Hermann 1442-es varasdi ispánságát tanúsítja (Engel P.: Archontológia. I. 225.). 1. lejjebb a 98. jegyzetet. 47 Fraknói V.: Kegyúri jog 33. 48 Amennyiben a pápai oklevél szavai („tam concordi eleccione") valóban a káptalani választás eredményére vonatkoznak. Látni fogjuk ugyanis, hogy a káptalan végig megosztott maradt, a kanonokok egyik része a Cilleieket és Benedek püspököt, másik része a Tallóciakat támogatván. 49 Povijesni spomenici Zagrebacke biskupije (1421-1440). Krscanska sadasnjost/Hrvatski Drzavni Arhiv. Zagreb 1994. 613.
