Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 55 Mindeme lépéseknek azonban gyakorlati következményük egyelőre nem volt. Tallóci Matkó bán legkésőbb 1440 szeptember végére visszatért Szlavóniába,5 0 s Korcsulai Ábel halála okán — önhatalmúlag vagy Ulászló király jóváhagyásával — ismét átvette (de talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy folytatta) a zágrábi püspökség javainak kormányzását.51 Az év hátralévő hónapjaiban bejárta Körös megyét,5 2 s minden bizonnyal rendezte a távollétében esetleg megbolydult viszonyokat. Zágráb megyében ugyanekkor familiárisai, Monoszlói Csupor Ákos vicebán és Zelnavári Bicskéié László zágrábi ispánok uruk nevében intézték az ügyeket.53 Eközben Ulászló is rendezte sorait, és végre elszánta magát a cselekvésre. Először értékes foglyát, Ciliéi Ulrikot próbálta felhasználni arra, hogy visszaszerezze az 1440 nyarán elvesztett területeket. A közvetítő szerepét Rozgonyi Rénold játszotta, csak éppen az nem világos, hogy kinek a kezdeményezésére.5 4 Mivel a Rozgonyiak csicsvai ága közismerten Erzsébet királyné pártját fogta, nem lett volna abban semmi meglepő, ha Rénold az ugyancsak Erzsébet-párti Ciliéi kiszabadítása érdekében munkálkodik. Ulászlónak szintén kapóra jött a békés megegyezés lehetősége, hiszen Erdélytől a Felvidéken és a Dunántúlon át a Délvidékig 1 ekkor még jelentős területek álltak a királynéhoz hű bárok ellenőrzése alatt. Csakhogy a Ciliéi kiszabadulása alkalmával kiadott oklevelek nem egy helyen és nem is egy időben keltek. Először, még november 6-án Budán, Ciliéi arra kötelezte magát, hogy „azon kötelezvények és feltételek mellett, melyeket Trencsén és más várak visszaszolgáltatása" esetében kötöttek ki, visszaadja azokat a várakat, melyeket a saját emberei tartanak megszállva, és közbenjár a többi Erzsébet-párti • bárónál (elsősorban nyilván a Szécsieknél), hogy ők is hasonlóan cselekedjenek.55 A feltételeket csak találgatni tudjuk,5 6 de az bizonyos, hogy a gróf ígéretéért Rozgonyi Rénold 10 000 forint erejéig kezességet vállalt.5 7 A másik két oklevél viszont 50 1440. szept. 21-én már Prodavizen datál (DL 104705.). 51 Tallóci mint a zágrábi püspökség kormányzója: DF 231250. (1440. okt. 10: a kemléki nemesek kérésére ismét megtiltja, hogy a zágrábi püspökség tizedbehajtói a tizedet tőlük is követeljék). DL 35568. (1440. dec. 14: utasítja a zágrábi püspökség tizedbehajtóit, hogy a garicsi pálosokat ne háborgassák a kolostorukhoz tartozó földön telepített szőlők után nekik járó tized élvezetében). 52 Itineráriuma: okt. 1: Grubesnic (DL 44302.), okt. 6. és 10: Csázma (DF 256610, 231250.), dec. 14: Pekrec (DL 35568.). 53 DF 275051. 54 Maga Ciliéi Ulrik mondja 1440. nov. 11-i oklevelében, hogy ha Rozgonyi Rénold ,prudentibus sermonibus et consiliis agilibus... hineinde in legaeionibus nostris et... domini Wladislai regis" nem közvetített volna, nem szabadult volna ki fogságából (DL 13590.). Tóth-Szabó Pál (A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Bp. 1917. 176.) téved, amikor erre az oklevélre hivatkozva azt állítja, hogy Ciliéi Frigyes és Ulrik hűséget esküdtek Ulászlónak és közvetíteni próbáltak a két rivális között; ilyesmiről az oklevélben nincs szó. 55 Zala vármegye története. Oklevéltár. I-П. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp. 1886-1890. (A továbbiakban Zala) I. 504. 56 I. Ulászló király 1441. április 21-i oklevele (DF 287163.) „in facto... captivitatis et obligacionis sue (sc. Ulrici comitis) ad redeundum „ kiadott oklevelekről beszél, elképzelhető tehát, hogy a grófnak vissza kellett volna térnie Ulászló fogságába, amennyiben nem tudja kieszközölni az Erzsébet-párt által elfoglalt várak visszaadását. 57 1445. december 13-án Rozgonyi nyugtát állít ki Cilleinek „super Ulis decern mïlibus florenis auri, pro quibus nos erga serenissimum dominum Wladislaum Polonie etc. regem pro liberacione ipsius domini Ulrici comitis ftdeiusseramus". DF 258321.
