Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555

570 TILKOVSZKY LÓRÁNT nyomatékosan kérte. A tervezetet a maga egészében szó szerint szörnyszülöttnek nevezte, s úgy vélekedett, hogy „ha ez a tervezet elfogadtatik, ez az egész ezeréves magyar állam alapjának oly gyökeres megváltoztatását vonja maga után, ami a magyar nemzet sorsára századokra menőleg ki fog hatni. Ezért a maga részéről a ránk háramló óriási felelősségnél fogva szükségesnek látná, hogy annale minden részlete a leggondosabban tárgyaltassék meg, a legkiválóbb alkotmányjogászok bevonásával. Ha azonban a békekonferencia tárgyalásaira való tekintettel azon­nali állásfoglalásra van szükség, a viszonyok nyomása alatt ugyan kénytelen hoz­zájárulni a nemzeti kisebbségi miniszter úr tervezetéhez, de fenntartja magának azt a jogot, hogy amennyiben ezen tervezet valamikor a nemzetgyűlés elé kerülne, az előtt aggályainak kifejezést adhasson." Miután a miniszterelnök erre megje­gyezte az autonómiára vonatkozóan, hogy „ha szívünk ellenére is, de ma meg kell tennünk ezen ígéretet, hiszen Apponyi Albert gróf is ezzel argumentál ma a bé­kekonferencián, és erre fogja alapítani a népszavazást célzó kérését", a minisz­tertanács végül is hozzájárult Bleyer előterjesztéséhez. Apponyi 1920 január 14-én kelt un. „bemutatkozó jegyzéke", miután rámu­tatott Magyarország népei együttélésének, életközösségének történelmi múltjára, és kifejezést adott meggyőződésének, hogy „a nemzetiségek nagytöbbségének sem nem érdeke, sem nem kívánsága, hogy Magyarországtól elszakadjon", arra kérte a békekonferencia legfelsőbb tanácsát, „adjon a magyar népnek és a magyar földön élő nemzetiségeknek alkalmat arra, hogy megbeszélés és kölcsönös megegyezés útján maguk szabják megjövendő életüknek és viszonyuknak kereteit."4 3 Mint e jegyzéke összefoglaló kivonatában kifejezésre juttatta, „azt a kérést, hogy az érdekelt lakosság plebiscitumban megkérdeztessék, nem hisszük, hogy vissza le­hessen vetni."4 4 Apponyi e jegyzékével összehangoltan a Budapesten és környékén lakó szlovákok másnap, 15-én nagygyűlést tartottak a Trefort-kerti Gólyavárban, ahol a főszónok Jehlicska népszavazást követelt a felvidéki megszállt területre. Arról beszélt, hogy az ottani szlovákok ma is Magyarországhoz tartozónak érzik magukat, sem Cseh-Szlovákiát nem akarnak, sem önálló szlovák államot. Elmond­ta, hogy a magyar kormány biztosította őket arról, hogy a jövőben nemzetiségi különbség nélkül igazi testvériség fog uralkodni Magyarországon, ahol már a leg­közelebbi jövőben helyreállítják Szent István királyságát. Hasonló értelemben tar­tott beszédet Dvorcsák és Kmoskó is, majd a nagygyűlés elfogadta a Magyarbarát Tót Néppárt programját, amelynek lényege: Magyarország integritása, szlovák autonómiával.4 5 A magyar békedelegációnak 1920 január 15-én átnyújtották a békefeltétele­ket: a békeszerződés-tervezet szövegét, amely abszolúte nem felelt meg a területi integritás megőrzésére irányuló vágyaknak és törekvéseknek. Apponyi, akinek módot nyújtottak arra, hogy másnap, 16-án felszólalhasson a békekonferencia Főtanácsa ülésén, ott megismételte: „Követeljük a népszavazást hazánk azon ré­szeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak." Majd hozzátet­te: „Abban a végső esetben, ha területi változtatásokat fognak reánk kényszerí-43 A magyar béketárgyalások. Jelentés I. k. 17. 1. 44 Uo. I. k. 26. 1. 40 MOL, K26. 1297. es. 1922 - XXXVIII -62. - Nemzeti Újság, 1920 január 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom