Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 559 már csak azért sem, mert az ezzel szemben mutatkozó magyar nacionalista ellenállás hevessége az ellenforradalmi erők malmára hajtotta volna a vizet.1 5 Voltak olyan momentumok tehát a Tanácsköztársaság politikájában, amelyek tulajdonképpen megfértek a Területvédő Liga autonómia-ellenességével és a magyarosítás eredményeit védelmező álláspontjával. Az integritásról való lemondás volt az, ami természetesen eleve hazaárulásnak minősült azon szervezet köreiben, amely épp az ország területi épségének védelmét tűzte céljául. De a Tanácskormánynak a cseh, román, szerb csapatok bomlasztására kifejtett élénk tevékenysége, s főleg az az elszántsága, hogy a megszállóknak a tanácshatalom elleni intervenciós fellépése visszaverésére, sőt a forradalomnak a demarkációs vonalokon tűli kiterjesztésére fegyverrel is kész, olyan lehetőséget kínált, amelyet megpróbálhat saját — mindenek felett állónak tartott — céljainak megfelelően kihasználni. így történhetett, hogy a Területvédő Liga tevékenységében nagy szerepet játszó katonatisztek egész sora mint valami felszabadító háborúban vett részt a felállított magyar Vörös Hadsereg északi hadjáratában 1919 májusában, júniusában, annak ellenére, hogy a Tanácsköztársaság proletárdiktatúrájával és internacionalista szellemével kifejezetten ellenségesen álltak szemben. Mint „izzó magyar nacionalizmustól fűtött hazafiak" természetesen mély visszatetszéssel fogadták, hogy a magyar tanácskormány szövetséges Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását segítette elő 1919 június 16-án Eperjesen, ahelyett, hogy Magyarország felszabadított területrésze gyanánt kezelte volna, ámde ezt idővel megvalósíthatónak tartván, nem tulajdonítottak e lépésnek különösebb jelentőséget, mint ahogy annak sem tulajdonítottak volna, ha a Dvorcsák-féle keletszlovák irányzat jutott volna ott újra szerephez, amire persze az most semmiképpen sem számíthatott. Fájdalmasnak azt tartották, hogy az antant-hatalmak követelésére vissza kellett vonni a magyar csapatokat. Ez az északi visszavonulás július elejére meg is történt, a Felvidék cseh csapatok általi megszállása véglegessé vált.16 A Tanácsköztársaság hadereje most a mái- a Tiszáig előrenyomult román megszállók ellen indított offenzívát. Ennek kudarca 1919. augusztus l-jén a Tanácskormány lemondásához vezetett. A román csapatok megszállták az ország fővárosát is, ahol Peidl Gyula miniszterelnökségével egy un. „szakszervezeti kormány" alakult, amely a megbukott proletárdiktatúra maradványait felszámolva, a polgári demokráciához akart visszatérni. Az ellenforradalmi erők azonban napokon belül eltávolították, hogy — bár a történtek után némi kényszerű módosításokkal — sok tekintetben mégis a forradalmak előtti viszonyok helyreállításához lássanak hozzá. Kapcsolatfelvétel és előzetes megállapodás autonomista szlovákokkal 1919 őszén Magyarország számára az 1918-1919. évi forradalmak időszaka lezárultával érkezett el igazán a béketárgyalásokra való közvetlen felkészülés ideje. A vádak régóta ismeretesek voltak, s fő vonásaiban kialakult már az az érvrendszer is, 16 „A forradalmi kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919" (Bp. 1986) alapján. 16 Szakály Sándor: A Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének tisztikara 1919. In: 1918. Korszakvég-korszakkezdet. Szatmárnémeti, 1998. 459^168. 1.
