Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
560 TILKOVSZKY LÓRÁNT amely a múlt hibáit részben elismerve, de egyben mentegetve, a népek, nemzetiségek együttélését a magyar államban alapvetően pozitívnak értékelte, fennmaradását továbbra is lehetségesnek és kívánatosnak minősítette, s garanciákat is kínált a nemzetiségi jogok messzemenő érvényesítése tekintetében.17 Friedrich István kormányának egyik legelső intézkedése volt, hogy igen tetszetős rendeletet hozott „A nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról". Ez a rendelet már 1919 augusztus 21-én megszületett, de a román megszálló hatalom cenzúrája nem engedte meg közlését, így csak a román csapatok Budapestről történt kivonulása után, november 19-én jelenhetett meg a hivatalos lapban.18 A növekvő befolyású Területvédő Liga azzal egyetértett, hogy kifelé szükség van kedvező benyomás keltésére, mégis az 1868-as nemzetiségi törvénytől alkotmányellenesen elrugaszkodónak minősítette ezt a rendeletet, amely különösen azáltal káros és veszedelmes, hogy nem csak a megszállt területek, hanem az ország egészére vonatkozóan borítja fel a hagyományos, és alapjában jó rendet. Óvott attól, hogy ígéreteit a kormány komolyan vegye, s rendelete végrehajtásáról gondoskodjék. Mihamar megdöbbenéssel kellett azonban fogadnia, hogy a Friedrich-kormány nyomába lépő Huszár-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Haller István tárcája egy rendeletében19 konkrét szabályozását adja az anyanyelvi népoktatás tekintetében a nemzetiségi egyenjogúság biztosításának: ezzel tulajdonképpen a polgári demokratikus forradalom Lovászy-féle „magyar nemzet ellenes" rendeletének nyomdokában jár, s maga is a több évtizedes magyarosító iskolapolitika elért eredményeit fenyegeti megsemmisüléssel, szerte az országban. A legnagyobb bizalmatlansággal kísérte figyelemmel a Területvédő Liga a Friedrich-kormány által felállított Nemzeti Kisebbségi Minisztérium működését is, amely kiállt a részéről korántsem szélsőségesnek, inkább mérsékeltnek tartott rendelet becsületes végrehajtása mellett. E minisztérium irányításában kizárólag nemzetiségi származású, de a magyar állameszmét valló emberek vettek részt. Egy egyetemi tanárságra, akadémiai tagságra emelkedett, egyébként ellenforradalmi érdemekkel is rendelkező hazai sváb, Bleyer Jakab volt a nemzeti kisebbségek minisztere; az apai részről sváb származású Steuer György — korábban Torontál megyei főispán — volt a minisztériumban a politikai államtitkár, aki egyben a német főosztályt vezette. A „tót" főosztálynak a felvidéki szlovák származású Szviezsényi Zoltán, a rutén főosztálynak a Kárpátaljáról származó Kutkafalvy Kutka Miklós volt a vezetője. A Területvédő Liga véleménye szerint a nemzetiségi kérdést nem szabadna egy ilyen „nemzetiségi maffia" kezére adni. Az 1919 szeptember 10-én Ausztriával kötött Saint-Germain en Laye-i békeszerződés, és a Szövetséges és Társult Főhatalmak részéről ugyanezen a napon ugyanott aláírt szerződés Csehszlovákia függetlenségének elismeréséről,20 kétségtelenné tette, hogy Magyarországnak a vele kötendő békeszerződésben le kell majd 17 Domokos László: A magyar béke és a nemzetiségi kérdés. Bp. 1920. 18 A magyar kormány 4044/1919. M E. sz. rendelete a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról. Budapesti Közlöny, 1919. évi 167. sz. 19 A VKM 209.494/1919. B/II. számú, 1919 december 23-án, a nemzeti kisebbségek miniszterével egyetértőleg kiadott rendelete. Megjelent a Budapesti Közlöny 1919 december 28-i (199.) számában. 20 Halmosy im. 87. 1.
