Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
558 TILKOVSZKY LÓRÁNT Mint ahogy ez az iskola-rendelet, úgy az autonómiatörvények is teljesen hatástalanoknak bizonyultak a megszállók visszatartására, s a békerendezésre készülő győztes hatalmak ezeket támogató magatartásának megváltoztatására. A Területvédő Liga, így a felvidéki részliga is fegyveres fellépést sürgetett a Berinkey-kormány részéről, s 1919 március 19-én csatlakozott ehhez a Felvidék fegyveres felszabadítását kérő Dvorcsák-féle „keletszlovák kormányzótanács" küldöttsége is. Amikor az un. Vix-jegyzék hatására a kormány, majd a köztársasági elnök Károlyi is lemondott, és szocialista-kommunista hatalomátvétel történt, az 1919 március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság kormánya elnökénél, Garbai Sándornál jelent meg már másnap ugyanez a Dvorcsák-féle küldöttség, hogy megkérdezze: a szocialista kormánynak mi az álláspontja a területi integritás kérdésében, különösen a Felvidék vonatkozásában? Garbai válasza az volt, hogy „miután nem sikerült nyugat burzsoáziáját Magyarország igazáról meggyőzni, kelet proletariátusához fordulunk, s nincs kétségem az iránt, hogy az ország épségét rövidesen helyreállíthatjuk". A szovjet "Vörös Hadsereg közeledésére célzott ezzel, majd a hazai proletariátus fegyverbe szólításáról beszélt. Mint kijelentette: „A cseh imperialisták által elnyomott tót nép számíthat legteljesebb támogatásunkra. A felszabadulás órája nem fog sokáig késni".14 A Magyai- Tanácsköztársaság kormányában a tényleges vezetőszerepet betöltő külügyi népbiztos, Kun Béla koncepciója szerint azonban szakítani kell az ország területi integritása védelmének illetve célul tűzött helyreállítása eddigi politikájával, s e térségben is a szocialista „világforradalom" kiterjedése folytán létrejövő szocialista államok szövetségétől várható az itt élő különféle népek „proletár önrendelkezésének" megvalósulása. A polgári demokratikus forradalomtól örökölt, „a nemzeti önrendelkezés burzsoá felfogása szerint szerkesztett" autonómia-törvények hatálytalanítására nem került ugyan sor, de azon túl, hogy mint a Berinkey-kormánynak, úgy most a Tanácskormánynak is volt egy német és egy rutén tagja, a Felvidék már korábbi, majd Kárpátalja áprilisra befejeződött cseh megszállása következtében a szlovák és a rutén autonómia ügye többé egyáltalán nem foglalkoztatta a Forradalmi Kormányzótanácsot, a német autonómia kérdésével pedig csak az Ausztria által „Burgenland" néven igényelt nyugat-magyarországi terület vonatkozásában törődött, kizárólag ott engedve bizonyos német önkormányzati szervek létesítését úgy, hogy azok semmiképpen se csorbítsák a tanácsrendszer politikai, közigazgatási, gazdasági egységét. Kun Béla kijelentése szerint a szocialista forradalom ausztriai győzelme esetén átengedi ezt a területet, addig azonban letartóztatás várta az ide érkező osztrák propagandistákat és ügynököket. A Berinkey-kormány törvénye által kijelölt további német önkormányzati kerületek, így a déldunántúli „Gau Schwäbische Türkei" megvalósításától csendben eltekintett. A Tanácsköztársaság alkotmányában autonómiáról egyáltalán szó sem esett. A nemzetiségi kérdés megoldására a Tanácskormány elégségesnek tartotta, ha a különböző szintű tanácsi szervekbe (a „szovjetekbe") számarányuknak megfelelően beválasztanak nemzetiségieket. A Lovászy-féle nemzetiségi népiskola-rendelet végrehajtását nem szorgalmazta különösebben erőteljesen 14 Szviezsényi Zoltán: Hogyan veszett el a Felvidék? Bp. 1921. 93. 1.
