Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
538 FRANÇOIS BOULET A legnagyobb megelégedéssel állapíthatom meg, hogy ez alatt az átmeneti időszak alatt, amíg itt tartózkodtunk, egyetlen incidens sem történt a helyi lakosok és a bolgár delegáció tagjai között." Neuilly polgármestere, Bertrand, teljes megelégedettséggel írhatja válaszlevelében, hogy „a mi honfitársaink képesek arra, hogy összeegyeztessék legforróbb hazafias érzelmeiket a vendégszeretet törvényeinek tiszteletben tartásával."122 A neuilly-i önkormányzat a szerződés aláírását követően szinte azonnal feliratot helyezett el a polgármesteri hivatal oszlopcsarnokában, amely a mai napig is a bejárat jobb oldalán látható, s a következő szöveg olvasható rajta: „A neuilly-i szerződést ezen polgármesteri hivatal dísztermében írták alá 1919. november 27-én. A szövetséges és társult hatalmak Bulgáriával 1918. szeptember 29-én kötött fegyverszüneti megállapodásának célja véget vetni az 1915. október 11-e óta tartó hadiállapotnak és fölállítani egy biztos alapokon nyugvó tartós békét. Franciaország nevében Clemenceau, Pichon, Klotz, Tardieu és Cambon meghatalmazott képviselők írták alá a szerződést."123 A városi tanács termének egyik falán festmény örökíti meg a szerződés aláírásának pillanatát. Charles-Jules Duvent (1867-1940) helyi festőművész alkotása, címe: „A neuilly-i szerződés Franciaország és Bulgária között". Baloldalt jól felismerhető Georges Clemenceau álló alakja és az éppen aláíró bolgár delegátus Sztambolijszki ,124 1920. január 5-e, a békeszerződés ratifikálásának napja Bulgária történetének egyik legszomorúbb eseménye, legalábbis ami a két háború közötti időszakot illeti. 250 000 macedón menekült érkezik az országba, ami hatalmas méretű irredentizmushoz vezet. A neuilly-i szerződés csak tovább mérgezi a már amúgy is sok gondot okozó „macedón kérdést"-t, s olyan méreteket ölt, hogy veszélyezteti az egész Balkán és Európa békéjét. A jugoszláv-bolgár kapcsolat rendkívül feszültté válik. Bulgária több éven keresztül véres merényletek és gerillaharcok színhelye, s a „politikai gyilkosságok országa" gyanánt vonul be a köztudatba. A hegyekben elszabadul a klánok közötti indulat, amit a „Macedón belső forradalmi szervezet" (Organisation révolutionnaire intérieure macédonienne) szít, ezért Bulgáriában szállóigévé válik, hogy „egy ember élete kevesebbet ér egy tyúkénál". Az évszázad legszörnyűbb terrorista merényleteit Bulgáriában követik el.125 Sztambolijszki , a neuilly-i delegáció vezetője és 1920-tól 1923-ig a minisztertanács elnöke, egyik legfőbb szenvedő alanya ennek az erőszakhullámnak. 1923 júniusában szülőfalujában megölik, lefejezik és felkoncolják. A vesztes államok delegátusainak vezetői közül ő az egyetlen, aki gyilkosság áldozata lesz. Két évvel 122 AM Neuilly, II R414, E. R. D. C. M., 1919. november 28., Sztambolijszki levele Henry ezredesnek, Château de Madrid, 1919. november 27., Neuilly-sur-Seine polgármester G. Bertrand levele a bolgár minisztertanács elnökének, 1919. november 28. 123 fjen ri Corbel, Petite Histoire... 124 Fényképfelvétel a festményről, F. Boulet, 1999. július 8. 126 Evueni Dimitrov, „Macedonia és az 1919-1920-as békeszerződések következményei", in Les conséquences des traités de paix de 1919-1920 en Europe centrale et sud-orientale (Az 1919-1920-as békeszerződések következményei közép- és dél-kelet Európában), Strasburgi Konferencia (1984. május 24-26.), Strasburg, Association des Publications près les Universités de Strasbourg, 1987., 295-304. Xavier Raufer, François Haut, La chaos balkanique (Balkáni káosz), Párizs, La Table Ronde, 1992.
