Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
532 FRANÇOIS BOULET felhívást intéz a város lakosaihoz „hazafias nyugalmuk" megtartása és az „ellenségnek kijáró tiszteletadás" érdekében. Összehasonlítva a versaillesi helyzettel, a felhívás itt rendkívül eredményesnek mutatkozik. A „poroszok"-hoz képest, az osztrákok „kifinomult emberek" hírében állnak (május 18.). Karl Renner „udvarias" és a „Medici negyed lakói nem viselkednek olyan nyomorúságosan, mint a boche-ok" (június 2.). Bár rossz nyelvek szerint „minden élelmiszert összeharácsolnak", hiszen Ausztriában semmi sem kapható (május 22.). De a szóbeszédnek hamar vége szakad, s a helyi kereskedők nagyon elégedettek. Az osztrákok iránt érzett szimpátián túl azt tapasztaltuk, hogy a közvéleményben egyfajta szánalom érzése is kialakul, hiszen olyan sokat veszítenek a „hűvös Saint-Germain"-ben (június 10.). 1919. szeptember 10-én, szerdán, a múzeum egyik parkra néző termében, „La Gaule avant les métaux", 27 állam 73 meghatalmazottja, a sajtó 50 képviselője és 180 titkár foglal helyet a félkörben elhelyezett asztalnál. De a Három Nagy: Wilson amerikai elnök, Lloyd George angol miniszterelnök és az olasz Orlando nincsenek jelen; éppúgy, ahogy a békefeltételek átadásakor, június 2-án sem jelentek meg. A békeszerződést követően, ugyanezen a napon kerül sor egy kisebbségvédelmi egyezmény és egy „konvenció" aláírására, ez utóbbi az „önálló kormányzásra még képtelen népek" védelmére szolgáló valóságos nemzetközi és gyarmati alapítóokmány.102 A kastélyhoz érve, az osztrákok nem használhatják a díszlépcsőt, ezért az udvar bal oldalán található torony szolgálati ajtaján mennek be. Az aláírást követően azonban ugyanazon a díszlépcsőn távoznak, amelyet a „szövetséges és társult" államok delegátusai vesznek igénybe.10 3 Az aláírásra egy, a külügyminisztérium irodájából származó, XV Lajos stílusú asztal szolgál;10 4 rajta egy empire és Lajos Fülöp stílusú tintatartó; Clemenceau elnököl, jobbján Renner kancellárral. 10 óra 14-kor a „Tigris" feláll és a következőket mondja: „Tisztelt Kancellár úr, megszületett a megegyezés a békefeltételekről. Aláírásommal hitelesítettem azt az okmányt, amelyet Önnek be kell mutatnunk. A szövetséges és társult hatalmak nevében felkérem Önt, hogy szíveskedjék aláírni." Karl Renner néhány beleegyező szóval válaszol németül — mint már említettük, nagyon rosszul beszél franciául — az asztal fölé hajol, és aláírja a szerződést. Amíg az Excelsior 1919. szeptember 11-i számában megjelent tudósítás szerint Renner „érzéketlen marad, a legkisebb meghatottság nélkül", addig a Le Journal ugyanaznapi száma az ellenkezőjéről számol be:„ szemmel láthatólag megindult, nagyon sápadt". 11 óra 10 percre az egész ceremónia véget ér. A kastély aláírásra szolgáló első emeleti négy termét kiürítik és visszaállítják eredeti állapotába. Az 1919. szeptember 11-én megjelent Le Petit Réveil vezércikkírója hangsúlyozza azt a bizonyos mértékben aggasztó, de gazdag történelmi tanulságot, amivel a saint-germaini szerződés szolgál. Az osztrák dinasztia „megtöretett, de 102 „Egy új gyarmati rendszer: St-Germain-en-Laye-i konvenciók", Revue des Sciences Politiques, 1920. december 15., idézve Renée Auger által „Vaincre ou mourir" Saint-Germain et les Saint-Germenois pendant la grande guerre („Győzni vagy meghalni" Saint Germain és a saint-germainiek a nagy honvédő háború idején), gépelt forma, dátum nélkül, 60-64. 103 Mme Bouron-tól származó részlet, F Boulet gyűjtése, 1999. november 8. 104 Ókortörténeti Múzeum könyvtára, fényképek.
