Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 533 valahogy még ennél is több". A vallásháborúk során, 1570. augusztus 8-án kötött korabeli békeszerződést a résztvevők egy szójátékkal élve „sántító és megalapozatlan béké"-nek („paix boiteuse et malassise") nevezték el. Az újság óhaja, hogy az 1919-es béke ne váljék ahhoz hasonlóvá. Ami pedig a városi tanács május 24-re tervezett ünnepségeit illeti, azok elmaradnak. Georges Clemenceau, tekintettel az osztrák vesztesekre, nem ad tűzparancsot a tüzéreknek. Az ágyúk némák maradnak, nem úgy, mint Versailles-ban június 28-án. A „Le Petit Journal" szeptember 13-i száma a következő megjegyzést fűzi hozzá: „Zene nélkül. Dobszó nélkül. Ágyúlövések nélkül: Saint-Germain lakói hiűságukban megsértve, úgy tűnik, mintha neheztelnének kissé." Versailles és Saint-Germain szerződéseit összehasonlítva az Excelsior így ír: „Újabb történelmi dátum: szeptember 10., egy újabb szerződés: Saint-Germainben. Az Ausztriával kötött béke aláírásának ceremóniája csupán megismétlése volt a versaillesinak, szerényebb környezetben és valamivel oldottabb hangulatban."105 Végül az osztrák delegáció elnöke, Renner kancellár utolsó levelében megköszöni Clemenceaunak, a szövetséges katonai misszióknak és Saint-Germain lakóinak a szívélyes fogadtatását: „A Legfelső Tanács által május 2-ára Saint-Germain-en-Layeben a béketárgyalásokra rendelt osztrák-német delegáció feladata a béke aláírásával véget ért. О Excellenciája tudomására hozva a delegáció feloszlatását és tagjainak távozását, megtiszteltetésnek tekintem, hogy hálámat fejezhetem ki a delegáció megfigyelésére rendelt katonai missziók vezetőinek és beosztottainak, amivel feladatukat ellátták, és Saint-Germain lakóinak azért a korrekt magatartásért, amivel az eddig ellenségnek tartott idegenekkel szemben viselkedtek. Elégedetten és elismeréssel állapíthatom meg, hogy négyhónapos itt tartózkodásunk alatt, ami hazánk történetének oly szomorú eseménye volt, soha semmilyen ellenségeskedés vagy szóváltás nem történt." Ez a levél a polgármester közreműködésével nyilvánosságra kerül.106 Később képeslapokon láthatjuk újra a szerződéssel összefüggésben lévő két helyszínt: az egyik a Pavillon Henri IV hotel, a másik pedig Saint-Germain Ókortörténeti Múzeuma. Néhány év elmúltával, a Pavillon Henri IV szálloda „aláírásra" (!) szolgáló szalonjában emléktáblát helyeznek el. Ez a tudatos tévedés — egy ravasz vendéglős ötlete — az évek során jónéhányszor elhangzik még. A II. világháborút követően nem nyomtatják újra az esemény helyszíneit megörökítő képeslapokat. A Pavillon Henri IV hotel szalonjának faláról eltűnik a valós tényeket elferdítő emléktábla, nem tudni, hogy becsületből vagy diszkréció miatt. így Saint-Germainben nem marad egyetlen jel sem, ami a szerződéskötésre emlékeztetne.107 A helyi közvélemény közömbösségét jól jellemzi az aláíráshoz használt két tintatartó és asztal sorsa: eltűntek vagy elvesztek a helyi polgármesteri hivatalból. 105 ADY, BM ST-Germain, F. Boulet, „Le traité de paix...", 1994. 106 AMAE, A Paix, vol. 27, Az osztrák delegáció elnökének levele, Saint-Germain-en-Laye, 1919. szeptember. BM St-Germain, Renée Auger, „Vaincre ou..., 55-64. 107 Bernard Nabonne, Les grandes heures de Saint-Germain-en-Laye, (Saint-Germain-en-Laye emlékezetes órái), Párizs, Síelt, 1950, 237.
