Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
524 FRANÇOIS BOULET napos út után, 1919. április 14-én, 17 óra 50-kor érkeznek meg Grande Centure állomásra.69 1919. áprilisában a delegáció feltételezett elnöke az a Dr. Hein külügyminisztériumi államtitkár, akit Ausztria legkitűnőbb jogászának tartanak. De belpolitikai téren túlságosan szociáldemokrata nézeteket vall, ezért nem kapja meg a másik kormánypárt — a keresztény-szocialisták — támogatását. Francia diplomáciai körökben pedig túlságosan Anschluss-párti, s Ausztria Németországhoz való csatolásának hajthatatlan híve. Ezért tehát nem kapja meg sem a kabinet, sem a parlament hozzájárulását. Végül a különböző pártok Karl Renner kancellár személyében állapodnak meg. Karl Renner, volt parlamenti könyvtáros és szocialista teoretikus, művelt embernek és kormánypártinak számít. Allizé, Franciaország bécsi követe , jó választásnak" tartja és a franciabarát Lammasch professzor szerint is számos érv szól mellette. Elsősorban azért, mert valamennyi osztrák politikai párt támogatását élvezi. Bár híve Ausztria Németországgal való egyesítésnek, igen rugalmas, naivan egyenes természete — ami a Quai d'Orsay szerint tapasztalat-hiányból fakad és korlátolt intelligenciára vall — ellensúlyozza azt. Egymás után volt először vehemensen osztrák, majd erősen németpárti, császárhű és republikánus. Olyan ember tehát, akinek van kapacitása közeledni az antant álláspontjához és képes arra, hogy elfogadtasson pártjával egy új „Anschluss"-ellenes irányvonalat. Franciaország bécsi követének Rennerről szóló jelentése egy, a francia diplomáciát már régóta foglalkoztató hátsó gondolatot tár fel: az osztrák delegációnak nagyobb támogatást kell nyújtani, mint a németeknek. „Mérsékelt szocialista, lojális, jó osztrák" írja Rennerről a bécsi francia követ, majd így folytatja: „Nagyobb hatást érünk el, ha megkülönböztetett figyelmet tanúsítunk iránta, és kedvezőbb elbánást biztosítunk az osztrák delegációnak, mint a németeknek."7 0 Ez az érv, ti. hogy az osztrákokat nem szabad olyan kemény elbánásban részesíteni a békekonferencián, mint a németeket, többször elhangzik a francia külügyminisztériumban: „Az osztrákok a legcsekélyebb udvariasság vagy jóindulat jelére is nagyon fogékonynak mutatkoznak a németekhez képest."7 1 Ausztria küldöttei: Karl Renner kancellár teljhatalommal felruházott képviselő, egyik mellérendeltje Alfred Gürtler professzor, keresztényszocialista a grazi egyetemről, a másik a bécsi mezőgazdász professzor Schönbauer, négy főbiztos, dr. Franz Klein a Külügyminisztérium képviseletében és a három szekció vezetője Franz Peter, Hans Andreas Eichoff, Richard Schuller. Rajtuk kívül tizenhat tanácsos vesz részt különböző minisztériumok küldötteiként, így például Lammasch professzor vagy Slatin tábornok. Tizenkét vidéki képviselő vizsgálja a bonyolult kivonatokkal; lásd még Michèle Bouron, „A saint-germaini béke", in Antiquités Nationales, n° 12/13, 1980-81, 93-98. Számos fényképfelvétel az Ókortörténeti múzeumban. 69 AM Saint-Germain, L'Illustration, 1919. május 17., „Béke Ausztriával. A bécsi delegátusok érkezése", 517-518, fényképekkel. 70 AMAE, A-Paix, 27, A francia bécsi követ, Allizé távirata Pichon külügyminiszternek, 1919. április 21., május 1., 2., 6., 9., 10. Francia sajtóiroda, Bern, 1919. május 9. „Az osztrák békedelegáció" (Lammasch professzor kijelentései). 71 AMAE, A Paix, vol. 27, Maurice Pernot küldetése Bécsbe Pichon külügyminiszterhez, 1919. május 12.
