Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 523 Elmondható tehát, hogy az 1919. június 28-i békeszerződés kevés emléket hagy maga után - néhány Tükörtermet ábrázoló fénykép, a Trianon Palace-t, a szerződés íróasztalát, illetve a német delegátusok hoteljét ábrázoló, felülbélyegzett képeslap emlékeztet az eseményre. A káprázatos Tükörterem mélyen hallgat a történtekről. 1940-44 között a Franciaországot megszálló németek előszeretettel látogatják a szimbolikus értéket hordozó Tükörtermet, egyáltalán nem rejtve véka alá kárörömüket. Pierre Ladué szavaival élve Versailles „érdeklődésük legvonzóbb pólusává" válik. Goebbels és Göring, a Harmadik Birodalom két miniszterének, 1940-ben első dolga, hogy megtekintse a bronzaitól és aranyozásaitól megfosztott Tükörtermet, ahol „Németországot egyszer halálra ítélték". Ezzel bosszút álltak a „diktátum"-on és lemosták a német gyalázatot. Adolf Hitler azonban sohasem járt Versaillesban, ellentétben a gyakran ismételt legendával.65 A Trianon Palace hotel nem feledkezett meg 1919. május 7-ről, a szerződés átadásának napjáról. Az 1909-10-ben épült luxusszálloda legfényesebb termében, a „Clemenceau szalon"-ban nagyméretű emléktábla hirdeti az itt lezajlott eseményeket: „1919. május 7-én, George Clemenceau úr, a békekonferencia elnöke, ebben a teremben nyújtotta át a versaillesi békeszerződés feltételeit Németország delegációjának. Jelen voltak még: az Egyesült Államok elnöke, Woodrow Wilson, Nagy-Britannia miniszterelnöke, Lloyd George, Olaszország minisztertanácsának elnöke, M. Orlando, Belgium külügyminisztere M. Hymans, továbbá az összes szövetséges és társult hatalom képviselője." A német megszállás idején az emléktábla lekerül helyéről, mert az kellemetlenül emlékezteti a németeket első világháborús vereségükre. Felszabaduláskor ismét visszakerül eredeti helyére, azután, hogy rábukkantak az Invalidusokban. Odaszállításának oka ismeretlen marad.66 Napjainkban a Trianon-Palace hotel szórólapjain a következő szöveget olvashatjuk: „A Trianon Palace fontos történelmi pillanatoknak volt méltó színtere. Híres „Clemenceau szalon"-jában fogalmazták meg a versaillesi szerződést. Ebben a kivételes környezetben az itt-tartózkodás feledhetetlen élménnyé válik."67 II. A Saint-Germain-en-Laye-i békeszerződés (1919. szeptember 10.) Az osztrák delegáció: Kezdeti remények, keserű finálé A Legfelső Tanács 1919. május 2-ra hívja meg hivatalosan az osztrák delegációt Saint-Germain-en-Laye-be. A képviselők vonattal indulnak Bécsből, s két 65 Köszönetünket fejezzük ki Roland Bossardnak, a versaillesi kastély dokumentalistájának, aki segítséget nyújtott ehhez a kutatáshoz. Pierre Ladoue, Et Versailles fut sauvegardé. Souvenirs d'un Conservateur 1939-1941 (És Versailles megmenekült. Egy főkönyvtáros emlékezései 1939-1941), Párizs, Henri Lefebre, 1961., 41. Hélène Himelfarb, „Versailles, fonctions et légendes" (Versailles, működése és legendái"), (Pierre Nora dir.), Emlékhelyek, II. kötet, A nemzet**, Párizs, NRF Gallimard, 1986., 278. és 126-os lábjegyzet, 291-292. Maria Steinert, Hitler, Párizs, Pluriel, 1991., 410. Mint a versaillesi kastély esetében, ez a legenda a látogatásról, megismétlődik a saint-germaini kastély esetében is; mintha a békeszerződés e kivételes városainak szüksége lett volna az „Ellenség" látogatására. 66 Jacques Villard, Versailles. Emléktáblák, 1987., 88. 67 Köszönjük a Trianon-Palace igazgatójának Giovanni Caronianak, az információkat. 68 ADY vagy BM Saint-Germain-enLaye, François Boulet, „A saint-germaini békeszerződés", in Histoires de Saint-Germain-en-Laye, 1994, gépelt forma, könyvjegyzékkel, térképekkel és újság-
