Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Fiatal egyháztörténészek kollokviuma (1998. november 3.) (Ism.: Dóka Klára) 468
468 TÖRTÉNETI IRODALOM 468 mesterek védelmére ragadott tollat. Mellette a Michelet-vel sokban vitázó Alfred Meissner eredetileg németül írt, majd itt lefordított írásai is helyet kaptak a jelen kötetben. Ezek az írások, Miskolczy bevezetőjével együtt, a kötetbe foglalt Leçons eredetijének megfelelően francia nyelven jelentek meg s így az egyik világnyelven hozzáférhetőek nagy tudósunk hazájának történészei és érdeklődői, ugyanúgy a szélesebb tudományosság számára. Összegezve: Miskolczy és csapatának munkája adalék egy teljesebb Michelet-kép kialakításához és tisztelgés ez európai rangú tudós bicentenáriuma alkalmából. Csetri Elek FIATAL EGYHÁZTÖRTÉNÉSZEK KOLLOKVIUMA (1998. NOVEMBER 3.) Szerk.: Kósa László. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Művelődéstörténeti Tanszék, Budapest. 1999. 220 o. Több évtizedes hallgatás után az egyháztörténetírás az 1980-as évek óta dinamikusan fejlődik. Örvendetes dolog, hogy nemcsak e diszciplína korábban elhallgattatott képviselői írnak újra, hanem nagyszámú fiatal is. Az 1990 óta rendszeresen tartott egyháztörténeti tanácskozásokon, konferenciákon is sok fiatal előadó szerepel a különböző felekezeteket érintő beszámolókkal. A közelmúltban Miskolcon jelent meg a "Fiatal egyháztörténészek írásai" című összeállítás (szerk.: Farkas Csaba), 1999. — és a hasonló kiadványok sorába tartozik a Kósa László szerkesztette jelen kötet is. Mint a szerkesztő bevezetőjében leírja, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszéke az 1980-as évek második felétől vette fel oktatási és kutatási feladatai közé az egyháztörténetet. Ennek eredményeként a témához kapcsolódó szakdolgozatok készültek. 1994 óta külön program segíti azokat, akik speciális egyháztörténeti tanulmányokat szeretnének folytatni. Megemlíthető végül, hogy a Bölcsészettudományi Kar Történész Doktori Iskolájának Művelődéstörténeti Alapprogramja ajánlja a doktoranduszoknak az egyháztörténetet is. 1996-ban az Alapprogram hallgatói egynapos konferencián mutatkoztak be, majd az itteniek folytatásaként 1998. november 3-án került sor a fiatal egyháztörténészek kollokviumára, akiknek ott elhangzott előadásaiból készült e kiadvány. Összesen 10 dolgozatot tartalmaz, melyek az elhangzottak szerkesztett változatai. A szerkesztő lehetőséget adott az eredeti szövegek kibővítésére, így az előadásokhoz kötődő dolgozatok mellett a kötetbe két terjedelmes tanulmány is bekerült (Sarnyai Csaba Máté és Szentgáli Zsolt munkája). A szerzők — egyházi terminológiával élve — a világiak vagy laikusok közé tartoznak, de mindnyájan rendelkeznek egyháztörténeti alapismeretekkel. Köztük Hegedűs András, Kertész Botond és Szatmári Judit egyházi levéltár munkatársa. A feldolgozott témák változatosak. Összesen három tanulmány nevezhető a szó eredeti értelmében egyháztörténetinek, kettő forrás-ismertetés, kettő 1848-cal foglalkozik a 150 éves évforduló kapcsán, három pedig az egyház és társadalom kapcsolatát vizsgálja a polgári korban különféle szempontokból. Az első dolgozat Szilágyi Csaba "Domine Pater Stephane" című munkája a 16. század utolsó évtizedeibe, a hitújítás korába kalauzol. Szántó (Arator) István, célratörő jezsuita szerzetes és Beregszászi Lőrinc Péter református lelkész 1584-1587 közti hitvitáit íija le. A jezsuiták 1579-ben telepedtek le Erdélyben, azonban a protestáns környezetben működésük sok nehézségbe ütközött. Nagyváradon, Erdély kapujában a lakosság szintén jórészt református volt, amit indokolt Debrecen közelsége is. A két pap vitái az Oltáriszentség, a szentek tisztelete, a pápa személye és az 1582-ben, XIII. Gergely által bevezetett naptárreform körül folytak. Szántó István általában győzött a gyakran eldurvult vitákban. 1586-tól Báthori halála után a jezsuiták helyzete lehetetlenné vált. Szántónak is el kellett hagynia Váradot, majd a medgyesi országgyűlés után a rend valamennyi tagjának Erdélyt. Ennek nem Szántó István volt az oka, de fellépésével maga is hozzájárult az eseményekhez. Szintén a jezsuiták tevékenységével foglalkozik Dénesi Tamás, "A katolikus megújulás kezdetei Pozsonyban" című tanulmánya. Az ekkor német és evangélikus Pozsonyban Pázmány Péter 1622-ben telepítette le a rend tagjait, akik kezdettől fogva segítettek a templomi szolgálatban. A magyar, német, szlovák nyelvet egyaránt ismerték, így a néphez tudtak szólni. 1627-ben a kardinális kollégiumot alapított számukra, ahol az oktatás színvonalának ellenőrzésére nagy gondot fordítót-
