Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Fiatal egyháztörténészek kollokviuma (1998. november 3.) (Ism.: Dóka Klára) 468

TÖRTÉNETI IRODALOM 469 tak. A lakosság megnyerésében szerepet kaptak az iskolai színjátékok, melyeket megtekintettek a protestánsok is. A kollégiumhoz könyvtár és nyomda is tartozott. Mint más jezsuita intézményben, a pozsonyi iskolában is vallásos társulatot szerveztek a diákok és a polgárok hitéletének elmélyítésére. E társulat vezetésével gyakran indultak zarándokútra a közeli búcsújáró helyre, Máriavölgybe. A város­ban a szertartásokat fényes körülmények közt végezték, hogy ezáltal is vonzzák az alkalomra a tömegeket. Az 1635-ig eltelt években kb. 300 ember lett katolikus. Bár az evangélikus városi tanács igyekezett a jezsuitákat visszatartani, de a katolikus udvar, az egyházi vezetés (főként a Nagyszom­batban székelő Pázmány Péter) és az iskolázott magyar hivatalnokréteg segítette a megújulást. A kötet szélesebb olvasó közönség számára legérdekesebb dolgozatát Kiss Réka készítette "Matrimoniális causák a küküllői református egyházmegye jegyzőkönyveiben" címmel. Forrását ismertetve a szerző a 17. századi Erdély egyik egyházmegyéjének családi viszonyairól (házasság, válás) ad szemléletes képet. Mint ismeretes, a reformáció elvetette a házasság szentségét, és ki­mondta felbonthatóságát, melynek engedélyezésében az egyház nagy szerepet játszott. Mivel az egyes püspökségek függetlenek voltak, az egyházkerületekben sőt az egyházmegyékben is külön szabályok érvényesülhettek. A vizsgált egyházmegyében az 1567-ben tartott debreceni zsinat határozatai, a Méliusz Juhász Péter által összeállított hitvallás, illetve az 1619-es erdélyi országgyűlésen elfogadott articulusok voltak érvényben. 1649-ben vált törvénnyé a Geleji Katona Istvánról elnevezett kánonoskönyv, melyet a 19. század elejéig használtak. A kánonok csak általánosságban vázolták a házasságra vonatkozó előírásokat, melyeket az esperesek a helyi gyakorlatnak megfelelően egészítettek ki. A jegyességet és a házasságot egyaránt fel lehetett bontani. Az előbbinél az okoknak az elhidegülést, a részegeskedést, a kevés hozományt, az eljegyzésnél a szülői kényszert említették legtöbbször, míg a házasság felbontásának oka volt például a társ elhagyása, elkergetése, a bigámia, a feleség verése, a társ bűnöző életmódja (pl. lopás). A háborús időszakban a házastárs elhagyása gyakori volt, és könnyen el is választották az érdekelteket. Az újraházasodást azonban — a zavaros viszonyokra való tekintettel — nem engedték. A hűtlenség bűnnek számított, aminek következmé­nye akár halálos ítélet is lehetett. Ha a hűtlent felmentették a bíróságok, az egyház előírásai szerint újra akkor sem házasodhatott meg. Nagy Zsombor "A múlt század második feléből származó magyar református canonica visi­tatiós jegyzőkönyvek kutatásának problémái" című dolgozata forráselemzésnek tekinthető. Jelen­tőségét az adja, hogy eddig kevéssé használt iratcsoportot von vizsgálat alá. E jegyzőkönyveket a kutatók a feudális korból szokták vizsgálni, és az első látásra sematikus, polgári kori dokumentu­mokkal általában már nem foglalkoznak. Mint Nagy Zsombor leírja, a katolikus egyházlátogatásokhoz hasonlóan a protestánsok is éltek az egyházkormányzatnak e lehetőségével. A református egyházban az első jegyzőkönyvek 1550-ből maradtak fenn. A püspökök generális, az esperesek partikuláris vizsgálatokat tartottak. Mivel a lelkész felettese az esperes volt, az utóbbiak tekinthetők fontosabbaknak. Az 1881. évi egyesítő zsinatig a látogatások menetét a már említett Geleji Katona István 1679-ben kiadott LXXXVTII. kánonja határozta meg. Alapvető előírás volt, hogy a vizitátor a lelkész tudománya felől érdeklődjék, ezen kívül főként a gyülekezet vallásosságát, az iskola és tanító viszonyait, az egyház anyagi helyzetét vizsgálják. A látogatásokra minden évben, az év első hónap­jaiban került sor. Előre megfogalmazott és szétküldött kérdőpontokra maga a lelkész állította össze a válaszokat, aki igyekezett az őt foglalkoztató gyülekezetről a valóságosnál jobb képet festeni. A jegyzőkönyveket az esperesek foglalták írásba, majd azokat a lelkész, a gondnok és a presbiterek is aláírták. 1881-től egységesítették a kérdőpontokat, és a vizitáció valóban formálissá vált. A kötetben 1848-as témával Kertész Botond és Sarnyai Csaba Máté foglalkozik. Kertész Botond Az evangélikus egyház ... Líceum forradalma " "Az evangélikus egyház 1848-ban, a Soproni Líceum "forradalma" — című dolgozatában három kérdés vizsgálatát tűzi ki célul: — milyen hatással voltak az evangélikus egyházra az áprilisi törvények — hogy alakult az állam és egyház viszonya a forradalom idején; — milyen ellentétek voltak az egyházon belül. Kiemeli, hogy az evangélikus lakosság az ország északi részén szlovák nemzetiségű volt, papjaik, tanítóik vezették a szlovák nemzeti mozgalmat. Az egyházi vezetésben a liberális teológia érvényesült, de maga a vezetőség ellenezte a forradalmi megmozdulást. A soproni iskola diáksága velük került szembe. A fellázadt fiatalok követelték, hogy ne a gyülekezet, hanem az egyházkerület (azaz a püspök) alá tartozzanak, a tanárok — akik éppen Eötvös József kinevezését ünnepelték — tanítsanak korszerű ismereteket. Hunfalvy Pál, a késmárki liceum tanára igyekezett leszerelni a radikális fiatalokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom