Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
42 KRISTÓ GYULA számban élhettek Szent István korában török és még kisebb számban német nyelvű népek. A két nyelv sorsa a Kárpát-medencében ellentétes irányban mozgott: a török visszaszorult, a német — főleg a 12. századi betelepítések következtében — előretört. Ali. század első évtizedeiben tehát a Kárpát-medencében — nagyságrend szerint említve őket — szláv, magyar, török és német ajkú népeket találunk. Létszámukra, vagyis az abszolút lélekszámra még merészebb vállalkozás lenne becslést tenni, mint létszámuk egymáshoz viszonyított százalékos megoszlására. Meg kell tehát elégednem azzal, hogy a szláv nyelvet beszélték a legtöbben, utána — feltételezhetően nem nagy lemaradással — következett a magyar, míg a török és a német jóval kisebb elterjedtségnek örvendett. Az efféle arányokat a hely- és személynevek, valamint a közszavak vizsgálata egyaránt gyámolítja. U-gyanakkor roppant valószínű, hogy az a becslés, amit a honfoglalás korára nézve a Kárpát-medence nem magyar és magyar népessége arányára (1,5-2,5: 1) vonatkozóan tettem, nem érvényes Szent István korára, a 895-től eltelt 100-150 év alatt a magyarság javára történ(hetet)t ebben — alkalmasint nem is kis mértékű — eltolódás. Annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az itt kifejtettek ellenére mégis miért a magyar nyelv lett a középkor végére a Kárpát-medence legszélesebb körben használt (legelterjedtebb) nyelve, nem tartozik a jelen tanulmány körébe. Magam erre másutt már próbáltam választ adni,15 5 e helyütt csak arra hivatkozom: a tény attól még tény marad, hogy tudásunk jelenlegi szintjén képesek vagyunk-e azt kielégítően magyarázni, arról nem is szólva — lévén tudományon kívüli tényező —, hogy e tény (és általában a tény) tetszik-e nekünk vagy nem. Szent István Magyarországa tehát — amint ezt elsősorban az egykorú és másodsorban a közel korú tényekből (amelyek nagyon jelentős része nyelvi tény, azaz etnikum meghatározására közvetlenül és egyenesvonalúan nem feltétlenül alkalmas) — nyelvi értelemben és még inkább a szokásokban kifejezésre jutó etnikai értelemben is sokszínű, sokarcú állam volt. Szerencsére a legilletékesebb, a magyar állam első koronás királya, Szent István ezt nem érezte elpalástolandó szégyennek, hanem kifejezetten az erő jelének és büszkeség tárgyának tekintette: „Az egy nyelvű és egy szokás szerint élő királyság gyenge és törékeny".15 6 155 Kristó Gyula: a 7. jegyzetben i. m. 146-147. 156 ÁKIE 136. A mondat értelmezésére 1. Kristó Gyula: a 24. jegyzetben i. m. (A magyar nemzet) 158-162.
