Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 457 ezekkel kapcsolatos elképzeléseit.13 2 Február 18-ai beszámolója szerint Mattéi nem sokkal később ismételten biztosította a kancellárt arról, hogy amennyiben elismerik a kötelezettségeiket, s a díjkedvezmények terén nem kiváltságokat követelnek, hanem csak úgymond kegyet kérnek, a Kúria teljesíteni fogja kéréseiket.133 Ezt követően a nunciusi jelentések magyar vonatkozásai már csak a Bécsbe küldött felső-magyarországi protestáns követek ellen tervezett, a kancellárral közös akció részleteiről tudósítanak. Február 25-ei jegyzékében a bíboros-államtitkár megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a magyar kancellár úgymond visszakozott, s Barberini szerint ezzel az ügy végére pont került, a problémák további feszegetésének nincs helye — bár Lippay fejtegetéseit a címzetes püspökségekről ezután is kíváncsian várta.134 Az események gyors elcsitulását tehát Róma engedékenysége magyarázza. Míg 1639. augusztus 20-án Francesco Barberini arról értesítette a nunciust, hogy a konzisztoriális kongregáció újonnan hozott dekrétuma szerint a bíborosi kollégium nem ad engedményeket a magyar püspököknek,135 s még decemberben is saját inkompetenciáját hangoztatta, a nunciusi jelentések hatására már az uralkodói levelek megérkezte előtt, 1640. január 28-ai jegyzékében kilátásba helyezte az államtitkár, hogy — amennyiben a magyar főpapok nem követelőznek tovább — néhány püspökség ügyét Rómában gyorsan és gratis intézik el.136 S valóban néhány hosszú évek óta húzódó pápai megerősítés végére hamarosan pont került, így a váradi szék helyzetének kánoni rendezése már 1639 decemberében, Csanádé, Vácé valamint az időközben betöltött Pécsé pedig 1640 folyamán végbement, igaz viszont, Tinin ügye félúton ismét elakadt, s Zágrábé csak 1642 elején fejeződött be.137 Erdély és a címzetes püspökségek (többek között Roson, Ansaria) kérdésében ugyanakkor nem történt előrelépés, s a fizetési kedvezmények csupán alkalmi jellegűek voltak. Az eddig tárgyalt sikerek azonban csak részben tulajdoníthatók a konferencián elhangzottaknak. A fentiekben rekonstruált események világosan megmutatják, hogy elsősorban maga az értekezlet összeillésének ténye, a körülötte csapott hírverés és a tanácskozást övező titkolózás gyakorolt érdemi hatást Rómára.13 8 A Barberinik kü-132 Mattéi Barberinihez, Bécs, 1640. febr. 4. BAV Barb. Lat. vol 7028, fol. 27r (ciffre). 133 Mattéi Barberinihez, Bécs, 1640. febr. 18. ASV Segr. Stato, Germania, vol. 135, fol. 118rv. (ciffre) Másolata: MOL Mohács utáni Gyűjt., Fraknói hagy. (R 57), 6. tét., fol. 452r. 134 Barberini Matteihez, Róma 1640. febr. 25. BAV Barb. Lat., vol. 7079, fol. 114r (ciffre). -Barberini az ügyet lezártnak nyilvánító álláspontját március 10-én újból megerősítette. Jegyzéke Matteihez, Róma 1640. márc. 10. ASV Segr. Stato, Germania, vol. 135, fol. 119TM. (ciffre) Másolata: MOL Mohács utáni Gyűjt., Fraknói hagy. (R 57), 6. tét., fol. 452. -Itt is a másolatot használtam. 135 Barberini Matteihez, Róma, 1639. aug. 20. BAV Barb. Lat., vol. 7076, fol. 88r (ciffre). 136 Barberini Matteihez, Róma, 1640. jan. 28. BAV Barb. Lat, vol. 7084, fol. 44r (ciffre). 137 HC IV 359. 168. 356. 290. ASV Arch. Concist., Acta Camerarii, vol. 17, fol. 207r. és HC IV 337. 376. - A boszniai püspök bulláit a konferenciától függetlenül már 1639. október 3-án kiállították. HC IV 11. 138 Olyannyira, hogy amikor három év múlva tartományi zsinat összehívását tervezték, a nuncius előzetesen szóban és írásban is felhívta Lósy és Lippay figyelmét, nehogy valami, az Apostoli
