Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
456 TUSOR PÉTER Nagyszombatban.) Az államtitkárság tudakolódzására pedig a Datarián egyenesen azt állították, hogy VIII. Orbán pontifikátusa alatt a magyar egyház érdemi öszszeget nem utaltatott át Rómába, a fizetések alól mindig felmentést kaptak, úgyhogy inkább hálálkodniuk kellene, mintsem lázongani. Barberini befejezésül utasította a nunciust, hogy próbáljon hatást gyakorolni az uralkodóra, többé ne engedje meg hasonló gyűlések összehívását, és tartassa be III. Ferdinánddal azt az ígéretét, hogy a hozzá forduló püspököket a Szentszék képviselője elé fogja utasítani.126 A bíboros-államtitkár december 17-én újból megerősítette fenti instrukcióit,12 7 és felhívta a nuncius figyelmét arra, hogy az annáta nem a Datariát, hanem — mint azt Lósy is kifejtette — a bíborosi kollégiumot s részben az ügyeket intéző tisztviselőket illeti. Ez szerfölött bonyolulttá teszi a dolgokat, így ő egyedül nem is dönthet a kérdésben. Egyébként pedig az a véleménye, hogy a magyar püspökök csak „pénzt akarnak, s Rómát kiszipolyozni".128 A nuncius egész december-januárban valósággal üldözte Lippay kancellárt, hogy megszerezze tőle a konferencia határozatait, s így végre minden eddiginél részletesebb tájékoztatást tudjon Rómának nyújtani. Mint december 17-én jelenti, titkárát küldte a kancellárhoz, aki azt üzente vissza, hogy az uralkodó is megbízta azzal, hogy számoljon be neki a konferencián történtekről, de betegsége kiújulása miatt feladatának most nem tud eleget tenni.129 1640. január 7-én még mindig ugyanez volt a helyzet.13 0 Időközben újabb — alaptalan — híresztelések kaptak szárnyra arról, hogy a kancellár Magyarországra utazik, és ott a püspökök megsegítésének lehetőségéről fog a nádorral tárgyalni. Mattéi némileg bosszúsan jegyzi meg, hogy ha a magyar főpapoknak bármi problémájuk van, azt írják le és tudassák a bíboros-államtitkárral.13 1 Lippay végül csak február közepén kereste fel a nunciust, hogy az uralkodó nevében tájékoztassa őt a magyar püspökök kívánságairól. Mattéi — azon kívül, hogy a római császári követ kapott megbízást a konferencián megfogalmazottaknak a Szentszék elé terjesztésére — sok újdonságot a már eddig ismerteken kívül nem tudott meg. A találkozó egyben egy hallgatólagos kompromisszum megkötését eredményezte. Ez rendkívül furcsa módon ment végbe. A nuncius tudniillik — beszámolója szerint — azt a kérdést szegezte a kancellárnak, hogy vajon fizettek-e már akár egy annátát is Rómában, illetve hogy egyáltalán követelte-e ezt tőlük valaki. Lippay elértve a kérdést mindkettőre engedelmesen nemmel felelt. Mattéi ezután már csak azt tudakolta, hogy akkor valójában mi is a panaszkodásuk oka. Vagyis a nuncius közvetve azt hozta a kancellár tudomására, hogy a Szentszék legfelső döntéshozó szintjén hajlandóak lesznek felülbírálni a kúriai bürokrácia követeléseit, s nyomást gyakorolni a bíborosi kollégiumra az annáták elengedésének érdekében. A címzetes püspökségekkel kapcsolatban pedig úgy egyeztek meg, hogy a kancellár mint magánember papírra veti a nuncius számára az 126 Barberini Matteihez, Róma, 1639. dec. 3. BAV Barb. Lat., vol. 7079, fol. 70" (ciffre). 127 Barberini Matteihez, Róma, 1639. dec. 17. BAV Barb. Lat., vol. 7084, fol. 30r (ciffre). 128 Barberini Matteihez, Róma, 1639. dec. 17. BAV Barb. Lat., vol. 7084, fol. 31r (ciffre). -Barberini álláspontjáról Favilla is tudósította Lósyt. Lásd ez utóbbi fentebb idézett jan. 3-ai levelét. 129 Mattéi Barberinihez, Bécs 1639. dec. 17. BAV Barb. Lat., vol. 7027, fol. 93r (ciffre). 130 Mattéi Barberinihez, Bécs, 1640. jan. 7. BAV Barb. Lat, vol. 7028 fol. 5r (ciffre). 131 Mattéi Barberinihez, Bécs, 1640. jan. 21. BAV Barb. Lat., vol. 7039, fol. 33r (ciffre).
