Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN 41 jelentősebb komponense szláv nyelven beszélt. Ez megfelel annak a megállapításnak, amit a honfoglalás kori Kárpát-medence etnikai viszonyairól sokban más bizonyítékok alapján feltételeztem: a honfoglaló magyarok nomádállamának 100 ezer fős (magyar mellett nyilván még törökül is beszélő) népességével szemben az itt talált népesség 150-250 ezer főre becsülhető.15 1 ÖSSZEGZÉS Fejtegetéseim végére érve, arra a kérdésre, hogy melyek voltak Magyarország népei Szent István korában, közvetett választ adhatok csak, mivel az adatok természetéből adódóan nem elsősorban — és főleg nem közvetlenül — etnikumot lehet megállapítani, hanem nyelvi állapotot. Az etnikum jellegzetességei természetesen magukban foglalják a nyelvet, de a nyelven kívül a szokások széles, az egész emberi életet átfogó körét is. A vizsgálathoz igénybe vett, döntően nyelvi adatok alapján az derül ki, hogy a 11. század első évtizedeiben a Kárpát-medencében a számra legnépesebb csoportot a szláv nyelven beszélők tették ki. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ők valamennyien szláv öntudattal rendelkeztek. Mivel tudjuk, hogy a Kárpát-medencében a 9. század közepe után „az avarok 1 mintegy három generáción keresztül fokozatosan elszlávosodtak",15 2 és így ők a , szláv ajkúak számát növelték, de nyilván az etnikai minősítés más ismérvei (eredettudat, hagyományok stb.) alapján nem minősültek szlávnak. Mivel azonban adataink — természetükből adódóan — csak a nyelvi hatásokra vetnek fényt, így az elszlávosodott törökök (avarok, onogurok) is a szláv nyelvi szubsztrátum menynyiségét növelik. Más szavakkal: az etnikai komponensek sokkal bonyolultabbak ' voltak annál, mint ami az egysíkú, egyveretű forrásanyagból kitetszik. Amikor tehát szláv túlsúlyról kell beszélnem a 11. század első felében a Kárpát-medencében, akkor nem etnikai, hanem nyelvi túlsúlyról van szó. A szláv nyelv a Kárpát-medencében akkor jutott zenitre, amikor lényegében befejeződött a török ajkúak nyelvi elszlávosodása. Ez erősen hozzávetőleges dátumként a 10. század közepére tehető. Ezt követően a szláv ajkúak létszáma tovább nem növekedett, hanem hamarosan inkább csökkent. A szomszédos szláv országok területéről a 11. században történt szórványos betelepedések ezt a deficitet nem tudták ellensúlyozni. A szláv ajkúakat a beszélt nyelvek nagyságrendje alapján a magyar nyelvűek követték. A magyar nyelvet beszélők köre a 10. század folyamán erőteljesen növekedett, hiszen a század végére lényegében befejeződhetett a török nyelvű kavarok (voltaképpen kazárok) nyelvi értelemben vett elmagyarosodása, akik már a 10. század közepén kétnyelvűek voltak,15 3 azaz közel álltak a nyelvvesztéshez. Etnikai értelemben a kavarok sem váltak ezzel magyarrá (hiszen például a hajdan a kavarok közé tartozott székelyek ma is őrzik — tudatuktól függetlenül — a magyaroktól való különállásuk számos elemét és emlékét annak ellenére, hogy már vagy ezer esztendeje magyarul beszélnek15 4 ), de a magyar nyelvi szubsztrátum számát növelték. A szláv és a magyar ajkűak mellett nagyságrendekkel kisebb 151 Kristó Gyula: a 7. jegyzetben i. m. 144. 152 Róna-Tas András: a 148. jegyzetben i. m. (A honfoglaló) 254. 153 Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1984. 46. 154 Kristó Gyula: a 19. jegyzetben i. m. 114-116.
