Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
442 TUSOR PÉTER rosi kollégiumot illette meg. Az iratokat kibocsátó tisztviselők taxája servitia minuta néven az éves jövedelem 3,5%-a volt.50 Mindezen felül az egyes tételelekért (kérvények, különféle fogalmazványok, tisztázatok, ólompecsét stb.) külön kellett fizetni.5 1 Az annáta mértékétől függött az ügyintéző (agens/sollicitator) díjazása, valamint az ügyet a konzisztórium elé terjesztő bíboros-protektornak és hivatalánakjáró illeték, az propina. Bár ez utóbbi eltörlése érdekében korábban magyar részről számos eredménytelen lépés történt, a konferencián erről nem, hanem csak a legnagyobb tételről,5 2 a servitia communiávői esett szó. A Szentszék ugyanis biztosított lehetőséget arra, hogy indokolt esetben ennek megfizetését mellőzzék, ilyenkor az iratokat rendhagyó eljárással {per viam secretam) állították ki.53 A püspökök a problémát az uralkodó számára szintén történeti visszatekintés keretében világították meg.5 4 Felterjesztésükben hosszasan taglalják a Mohács utáni zavaros helyzetet, a Habsburg- és Szapolyai-párt küzdelmeit. Ezek következményének tulajdonítják, hogy a csatában elesettek helyére kinevezett főpapok a megfelelő háttér: székhelyük és javaik hiányában a Kúriánál bulláik megszerzését nem tudták elintéztetni. Következésképp felszentelésükre nem került sor, így ,,az egyház és a lelkek nagy kárára a papszenteléseket és a püspöki funkciókat, miközben az egyház szolgáinak és papjainak száma napról napra csökkent, a legkevésbé sem tudták elvégezni, s míg a vallás pusztulásnak indult, az eretnekség egyre inkább erőre kapott."55 A felsorolt (politika- és eszmetörténetileg kissé leegyszerűsített) problémák orvoslását az 1548/IX. és az 1550/XIV tc.-nek tulajdonítják, amelyek előírták az uralkodónak, hogy a Szentszéknél tegyen lépéseket a magyar ügyek gratis intézésére. (A két törvény szövegét szintén mellékelték.)56 A konferencia szerint a Szentszék — tekintettel a magyarországi egyházi viszonyokra — megadta a kedvezményt, s ezzel a hazai főpapok azóta is folyamatosan élnek. Erélyes uralkodói fellépést sürgetnek tehát néhány szentszéki tisztviselő magyar érdekekkel ellentétes törekvéseivel szemben. Leszögezik, hogy a kedvezmény megadása óta a magyar egyház helyzete nem lett kedvezőbb, a főpapok csekély jövedelmüket „a haza védelmére, növendékek tartására, iskolák emelésére, katonák fizetésére és egyéb közfeladatokra fordítják, olyannyira, hogy az ezenfelül megmaradt rész alig fedezi mindennapi megélhetésük szükségleteit."57 A püspöki karnak azon felfogása, amely a magyar egyház évszázados és szerzett jogának tekinti a római ügyintézés díjmentességét, nem állja ki a történeti kritika próbáját. A jogigény valószínűsíthető alapja az 1550. július 4-én kiadott konzisztoriális dekrétum. Ez azonban csak hét teljesen vagy részben hódoltsági egyházmegye számára, s egyszeri alkalomra biztosított kedvezményt.58 A taxa 50 LThK3 , I 696. 51 A számos apróságért járó díjak tételenkénti részletezése 1616-ból: PL AEV n. 170. 52 Ezek egyházmegyénkénti összege: Fraknóv. Oklevéltár, 200-201, n. 156. 53 del Re, Niccol: La Curia Romana (Sussidi Eruditi 23), Roma 1970, 288. 54 PL AEV n. 204, fol. 28-29. 65 PL AEV n. 204, fol. 28. 56 Ezek nyomtatásban: Magyar Törvénytár. 1526-1608. évi törvényczikkek, kiad. Márkus Dezső-Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen, Budapest 1899, 224-227 és 262-265. 57 PL AEV n. 204, fol. 28-29. 58 Szövegét lásd Fraknói: Oklevéltár, 101-102, n. 79.
