Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 443 megfizetése alóli felmentés megadását esetről esetre kérelmezték, s az 1620-as évek második feléig a kisebb-nagyobb zökkenők ellenére nem is hiába.59 A főkegyúri jog miatti viták által nem érintett püspökségek kánoni betöltésének, vagyis a pápai megerősítések esetenkénti elhúzódását, illetve elmaradását az illetékfizetés alóli alkalmankénti felmentések folyamatos kiváltságként értelmezése és az ekörüli huzavonák okozták. A konferencia ez ügyben hozott állásfoglalása ugyan egy szerzett jog elismertetésére tett évtizedes lépések6 0 egyik fontos állomásának tekinthető, ezt a hazai felfogást azonban a Kúriánál sem ekkor, sem a későbbiekben nem tudták érvényre juttatni, bár olykor és a század második felétől ismét egyre rendszeresebben sikerült — más nemzeti egyházakkal együtt — kedvezményeket kieszközölni.6 1 Miként a magyar egyháznak a királyi főkegyuraság érvényesítése érdekében tapasztalható jogvédő magatartását elsősorban az magyarázta, hogy a protestantizmus elleni küzdelemben a közeli Bécsben hatékonyabb támaszt láttak, mint a távoli Rómában, az annáták körül folytatott jogszerző törekvéseket szintén koncepcionális okokkal magyarázhatjuk. A hazai egyházi hierarchia saját fizetésképtelenségének kodifikációjával igyekezett biztosítani, hogy ne neki kelljen hozzájárulnia a Kúria működtetéséhez, hanem Róma támogassa a katolikus reform intézményi hátterének fejlesztését, valamint a török elleni védelmi rendszer fenntartását. A magyar klérus nem azért nem akart egyáltalán nem fizetni, mert nem lett volna képes megadni a szóban forgó összegeket, hanem mert így szárnyaszegetté vált volna a Szentszék anyagi segítségére irányuló felfokozott igénye.6 2 A magyar püspökök ebbéli törekvését mi sem mutatja jobban, mint Lósy prímásnak a konferenciát követő időszakban Rómába küldött levelei. Ezekben a Szentszéket feltétlen hűségéről biztosítja, az oszmán veszély nagyságát ecsetelve állhatatosan kéri a török elleni fellépésre, s a problémákat csak mellékesen érinti.63 59 Lásd pl. Pázmány levelét Franz Dietrichstein és Maffeo Barberini bíborosokhoz, Pozsony 1617. jan. 14-15. PÖL I, 94-95, n. 55-56; Dietrichstein levelét római auditorához, Pier-Francesco Paolihoz, Bécs, 1633. aug. 20., és Pázmányhoz uo., 1634. április 29. Archivio di Stato Roma, Archivio Sforza-Cesarini, parte I, busta 228 [ord. cron.], ill. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, Collectio Prayana, tom. 32, n. 83. 60 A magyar prelátusok első ismert közös kérvénye a pápához a díjmentesség érdekében: s.l., s.d. (valószínűleg az 1620-as évek vége), BAV Barb. Lat., vol. 6905, 16r-17v . - Pázmány 1632. évi római követségekor szintén tett lépéseket az annáták elengedése érdekében: PÖL II, 301-302, n. 747. 61 Az 1658. szept. 9-én kiadott, érdemi könnyítést hozó konzisztoriális dekrétum alapján. Erre lásd Pietro Giacomo Larzona-Favilla levelét Harrach prágai érsek, bíboros-protektorhoz, Róma, 1660. márc. 26. ÖStA Allgemeines Verwaltungsarchiv (AVA), Gräflich Harrach'sches Familienarchiv, Kardinal Ernst Adalbert, Korrespondenz, Kart. 145 [ord. alph.]. - Az annáták kérdése nem csak a hazai katolicizmusnak okozott gondot, az 1658. évi konzisztoriális dekrétum egy évszázados problémát igyekezett rendezni, hiszen már a trienti zsinaton széles körű vita folyt eme kúriai adónemről: Ganzer, Klaus: Das Konzil von Trient und die Annaten, Römische Kurie, Kirchliche Finanzen, Vatikanisches Archiv. Studien zu Ehren von Hermann Hoberg I (Miscellanea Históriáé Pontifïciae 45), Rom 1979, 215-247. 62 Ennek szép példája Lippay ekkortájt írt egri ad limina jelentése, amelyben óriási összeget, 8000 aranyat kért a pápától a magyarországi katolicizmus támogatására. Egri Főegyházmegyei Levéltár (EFL), Egri Érseki Egyházi Levéltár, 173. cs., n. 1056. 63 Levelei Francesco Barberinihez, Nagyszombat, 1639. nov. 12 és 1640. jan. 1. (BAV Barb. Lat., vol. 6894, fol. 22r-23v és 25"; 28"); és Girolamo Colonna bíboroshoz, Nagyszombat, 1640. jan. 1. (Biblioteca Statale Santa Scolastica [Subiaco], Archivio Colonna, Carteggio Girolamo I, n.
