Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN 39 neme szerinti megnevezésében igen sok a szláv szó. A teljesség igénye nélkül említek néhányat: arács 'szántó', bobrovnik 'hódász', bocsár 'pohárnok', csatár 'fegyverkészítő', daróc 'vadász', esztergár 'esztergályos', gerencsér 'fazekas', igric 'mulattató', konyár 'lovász', kovács 'vasverő', lőcs 'vadász', mecsér 'kardműves', molnár 'malmos', peszér 'kutyagondozó', ?piricse 'mosó', ribnik 'halász', rudnik 'vasas', Iszakács 'főző', szenyér—szinyér 'disznópásztor', takács 'szövő', taszár — teszér 'ács', vinár 'szőlőművelő' stb. Ezek döntő többségükben helynevekben és nem közszóként maradtak fenn.14 1 Viszont kétség sem fér hozzá, hogy a helynevek ilyen közszavakból keletkeztek. Erre a kutatás már régóta felfigyelt, és ennek hangot adott. Heckenast Gusztáv szerint „igaz ugyan, hogy iparos településeink egy részének (Bocsár, Csatár, Gerencsér, Kovács stb.) neve szláv eredetű, de azért Ács, Fazekas, Fonó, Szűcs stb. helynevekről sem kell megfeledkeznünk, amelyek finnugor vagy török eredetűek".142 Ezzel Heckenast — ki nem mondva bár — arra utalt, hogy a legtöbb helynévnek van szláv és van magyar alakja. Magam úgy látom, hogy a Kárpát-medence peremterületein döntően csak szláv névalakok fordulnak elő, míg a középső területeken vegyesen szláv és magyar nevek. Györffy György is arra mutatott rá: a foglalkozásnévi falunevekben „szép számmal akadnak szláv eredetűek".143 Engel Pál úgy foglalt állást: „A szolgálónépi falvak párhuzamait a szomszédos szláv népeknél, elsősorban Cseh- és Lengyelországban találjuk meg, és valószínű, hogy a magyarországiak többsége is szláv eredetű volt. Feltehető, hogy a honfoglaláskor »foglyul ejtett« népességet szervezték meg ezen a módon".144 Mivel a társadalom túlnyomó része (a honfoglaláskor itt talált és leigázott szlávság) alávetett, szolgáltatásra kényszerített volt, nem kell csodálkozni azon, hogy a szolgálónépi falvak többsége szláv nevet viselt. Ugyanakkor a magyarok számos, szolgálattal összefüggő (foglalkozás-) nevet magyarul adtak meg, illetve magyarra fordítottak, s így alakult ki az elnevezésbeli kétnyelvűség. Szimbolikus jelentőségű, hogy a korai időből való veszprémvölgyi oklevélben két foglalkozásnévi eredetű falunév szerepel, az egyik (Grintzari 'fazekasok' = Gerencsér) szláv, a másik (Samtag = Szántó) magyar név.145 A Szent István által alkotott törvényekben az egyes társadalmi kategóriák nevéül — a már tárgyalt rexet (királyt) leszámítva — a comes, a miles, a liber és a servus szerepel gyakrabban.146 Bár ezek magyar megfelelői nem fordulnak elő a 11. században, de aligha lehetnek kétségeink, hogy már ekkor megnevezték őket magyarul is. Márpedig úgy tűnik, ezek mindegyikének magyar neve szláv eredetű, illetve kapcsolatban van szláv szóval. A liber magyar párja a szabad, ami régi átvétel a szlávból. A servusnak a magyarban a szláv eredetű szolga felel meg, ez a 12. században közszóként (vulgáris nyelvben használt szóként) adatolható Сqui dicuntur wlgo Sulga). Valószínű, hogy a miiest e korai időben a vitéz szóval nevezték meg. Nehézséget az jelent, hogy a vitéz átvétele nyelvészeti kritériumok 141 Etimológiájukat 1. FNESz, TESz. 142 Heckenast Gusztáv: a 122. jegyzetben i. m. 62. 143 Györffy György:-. Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle 15 (1972) 262. 144 Engel Pál: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Magyarok Európában. I. Bp. 1990. 104. 145 DHA. I. 85. 146 Z. 145-156.
