Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
38 KRISTÓ GYULA ként értelmezi az üzbég megnevezést.13 0 A László-féle törvényből kitetszően egy részük szabad volt, hiszen önként mentek a királyi udvarba, más részük viszont szolga, mert vitték őket az uralkodóhoz.13 1 Úgy tűnik tehát, hogy a szolgává tett, illetve szabad népelemek olyan összefoglaló elnevezése az üzbég, amely menekülő, kóborló voltukra utalt. Helynevekben is megmaradt emlékük.13 2 Maga az üzbég 'szökevény' értelmű szláv szó volt, amely sem a magyarban nincs meg, sem „ebben a jelentésben a szláv nyelvekből nem mutatható ki".13 3 Ez megint arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyi, kárpát-medencei szlávok által használt szó lehetett, s egyáltalán kérdés, hogy bekerült-e valaha is a magyar nyelvbe. Ismeretes, hogy a 11. század közepén Magyarországon mekkora gondot jelentett az államhatalom számára a szolgaság elől elvándorló és az alávetés alól menekülő tömegek „befogása", földre ültetése.134 Az üzbég szó ennek a sajátos magyar problematikának, a kóbormozgalomban résztvevőknek a kifejezésére szolgált. Mivel az elvándorlásba nagyobbrészt szláv nyelvű társadalmi réteg (a szolgák tömege) kapcsolódott be, érthető, ha szláv nyelven nevezték mind őket, mind a szolgálat elől elfutó, szabadságukat megtartani igyekvő magyarokat. A másik szláv eredetű szó, amely László II. törvénykönyvében (18. tc.) latinosított alakban fordul elő, a pristaldiís.13 5 Ennek magyar megfelelője a poroszló szó, amely a magyarban használatos jogi jelentésében ('az ügy tanúja, a bíró segédje, az ítélet végrehajtója') csak a déli szlávban van meg, így Kniezsa azt az ószerbből-óhorvátból eredeztette.13 6 A 11. század második feléig tehát írott forrásokban az udvarnok, a király, az izbég {üzbég) és vélhetően a poroszló szláv, illetve szláv eredetű szavak fordulnak elő. E négy szóval áll szemben László törvényeiben két társadalmi terminus technicus, ami nem szláv eredetű. Az egyik a köznyelven őröknek mondott egyének neve (László 111:1. tc.: qui vulgo ewrii vocantur; quosque nominant ewrii; László 11:17. tc.: qui vulgo ewrii vocantur).137 Az idézett esetekben az ewr(i) 'őr' szó kapta meg a latin többes szám -i jelét. Or szavunk bizonytalan (talán ótörök) eredetű szócsalád tagja.138 A másik szó a szolga szinonimájaként használt ín szó (László 111:2. tc.: qui dicuntur ewnek vei sert«)•139 E helyütt az eün > ín szó magyar többes jellel szerepel. E régen kihalt szavunk ismeretlen eredetű.14 0 Vagyis all. század vége előtt adatolható társadalmi terminológia hat ismert szava közül négy szláv, egy bizonytalan (török?), egy pedig ismeretlen eredetű. Azt kell mondjam: e hat szó vallomása a Kárpát-medencében a 11. században beszélt nyelvekről bizonnyal több tanulsággal bír, mint a személyneveké, és eléri vagy meghaladja a helynevekből levonható következtetések erejét is. És még nem jutottunk a dolog végére! A társadalom alsó rétegét alkotó szolgáló (szolgáltató) népek szolgálatok 130 Györffy György: a 6. jegyzetben i. m. 517-518. 131 Kristó Gyula: A XI. századi hercegség története Magyarországon. Bp. 1974. 75. 132 Kristó Gyula: Üzbég és tolvaj. Magyar Nyelv 71 (1975) 63-64. 133 Kniezsa István: a 122. jegyzetben i. m. 544. 134 Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Osiris tankönyvek. Bp. 1998. 128-129. 135 Z. 171. 136 Kniezsa István: a 122. jegyzetben i. m. 439-440. 137 Z. 172-173., 170. 138 TESz. Ш. 31-32. 139 Z. 174. 140 TESz. П. 208.
