Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
418 MOLNÁR ANTAL először 1628-ban ajánlkozott fel közvetítőül a raguzaiak és a bosnyákok között.21 2 A kongregáció örömmel vette a jelentkezését és Ivkovic-csal együtt megbízta a békítéssel.21 3 Mérsékelt álláspontjának és nagy tapasztalatainak köszönhetően Rómában benne látták a megfelelő embert a belgrádi viszályok lecsillapítására, ezért a kongregáció 1630 október 1-én kinevezte a hódolt Magyarország apostoli adminisztrátorává.21 4 Miközben a kongregáció a hódoltsági misszióspüspökség betöltésével volt elfoglalva, Belgrádban a széküresedést kihasználva a bosnyákok megpróbáltak érvényt szerezni a legutóbbi római dekrétumnak, amely értelmében külön kápolnát állíthatnak maguk számára a városban. Ennek kivitelezésében azonban korántsem volt könnyű dolguk, ugyanis a raguzaiak komoly ellenállást tanúsítottak, és a kápolna felszerelésein sem kívántak osztozkodni velük. A bosnyákok ezt mélységesen igaztalannak érezték, ezért 1630 telén és 1631 folyamán többször fordultak jogorvoslatért a kongregációhoz. A további viszályok elkerülésének egyetlen módját abban látták, ha Róma a boszniai püspök fennhatósága alá rendeli a belgrádi katolikusokat.21 5 A raguzaiak ezzel szemben a török törvényekre hárították a felelősséget. Szerintük a bosnyákok közvetlenül az ő kápolnájuk mellett (valószínűleg a ferencesek lakhelyén) akarták felállítani saját imatermüket, veszélybe sodorva ezzel a régi kápolnát is. A török hatóságok ugyanis azt hihetnék, hogy a raguzaiak engedély nélkül szélesítették ki a templomukat, és emiatt elvesztenék a nyilvános templom tartására vonatkozó kiváltságukat. A felszereléseket pedig nem adhatják oda, hiszen azokat ők vásárolták, a többi katolikus segítsége nélkül. A raguzaiak egyébként támogatnák a külön bosnyák kápolna felállítását, de csak azzal a feltétellel, ha legalább tíz lépésre áll az övéktől.21 6 A Propaganda Kongregáció egyre fáradtabban reagált az újra feléledő viszályokra, mivel az új adminisztrátor kinevezésével a római illetékesek úgy gondolták, hogy az eddig megoldhatatlannak tűnő problémákra végre pontot lehet tenni. 1631 tavaszán hozott újabb határozataiban a kongregáció a régi egyensúlyi politika jegyében ragaszkodott a felszerelések megosztásához, ugyanakkor a bosnyákokat is kötelezte, hogy a kápolnát a békesség megőrzése érdekében legalább tíz lépésre állítsák fel a raguzaiakétól. A boszniai püspök alá rendelésükről pedig az új apostoli adminisztrátor kinevezése után természetesen szó sem lehetett.21 7 A Massarecchi Belgrádba érkezése előtti hónapok nem teltek tehát idilli békességben, ugyanakkor az elmúlt évek botrányos csetepatéinál mindenképpen nyugodtabban zajlott a város katolikusainak élete. A későbbi események tükrében azonban mindez csak vihar előtti csend volt. A raguzaiak ugyanis nem véletlenül nem akarták a bosnyák kápolnát a sajátjuk mellett látni. A bosnyák kápolna új templomnak számított, és így bármikor magára vonhatta a helyi török hatóságok haragját. Ha viszont a két kápolna megfelelő távolságra van egymástól, akkor a raguzaiakat semmilyen veszély nem fenyegette, és egyúttal veszélyessé vált rivá-212 APF SOCG vol. 57. fol. 38rv. 213 APF Acta vol. 6. fol. 309rv. APF Lettere vol. 8. fol. 57r. 125rv. 214 Molnár A.: Pietro Massarecchi i. m. 177. 215 APF SOCG vol. 72. fol. 262r. 264r. 268r. vol. 98. fol. 282r-283r. 288r. 289r. 216 APF SOCG vol. 72. fol. 263rv. vol. 73. fol. 71rv. 77rv. PAD Acta 17. st. 1913/7. 217 APF Acta vol. 7. fol. 298r. 304r. 361r. APF Lettere vol. 10. fol. 139v-140r. vol. 11. fol. 46rv. 84rv.
