Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 413 erőviszonyok váratlanul a raguzaiak javára változtak meg. A kethüda ugyanis a hónap elején Belgrádba érkezett, ahol a neki szánt helytartósághoz szüksége volt a helyi vezetők támogatására, akik közül viszont többen a raguzaiak lekötelezettjei voltak. Ezek a kegyeiket kereső kethüdával ajánlólevelet írattak Murteza pasához a raguzaiak érdekében, míg a kádi helyettese, a naib az ő javukra döntött a helyi bírósági fórumon - mindez a raguzaiaknak 1700 dukátjába került. Az ítélet birtokában július 20-án elzavarták a bosnyák ferences káplánokat, visszahívták Mohácsról Don Simonét, a bírósági döntést pedig az ajánlólevelek kíséretében felküldték Budára.18 4 A jól időzített akció valóban meghozta a gyümölcsét: a kápolnát ezúttal nekik ítélte a budai pasa.18 5 A szenátus és a gyengekezú követ az események felett mindinkább elvesztették az irányítást. A kethüda belgrádi szereplése Raguzában nagy reményeket szült, és azonnal utasították Gradit: kezdje újra a tárgyalásokat a vám ügyében.186 A bosnyák ferencesek kiebrudalását viszont mélységesen elítélték, és felszólították a kereskedőket: azonnal hívják vissza egykori káplánjaikat. A szenátus (érthető módon) sokkal jobban örült volna, ha a ferencesek irántuk lekötelezve és teljesen a raguzai kereskedők akaratától függve dolgoznak a kápolnában, mint ha onnan kiűzve uszítják ellenük a bosnyák kereskedőket és a török hatóságokat.18 7 A szembenálló felek gyűlölete azonban már elzárta a béküléshez vezető utat, aminek újabb áldozata a kongregáció által Belgrádba rendelt Pavao Papic lett. Papic 1628 júliusában érkezett a városba, de a kápolnájukat éppen visszanyert raguzaiak kezdetben vonakodtak elfogadni a Rómából rájuk oktrojált papot, mondván: arra még sohasem volt példa, hogy a Szentszék nevezzen ki számukra káplánt a hódoltságban, ami teljesen ellentmondott kiváltságaiknak. Emellett számos joghatósági és liturgikus kérdésben sem egyeztek ki a római álláspontot következetesen képviselő új papjukkal.18 8 Papic ugyanakkor komolyan vette felada-182 PAD Litt. Lev. vol. 44. fol. 196r. 197r-198r. 212v. 183 PAD Acta 17. st. 1857/6. 184 PAD Acta 17. st. 1857/7. 1935/5. 6. APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 119rv. A raguzai kereskedők lelkiismerete ezügyben nem volt teljesen tiszta, ugyanis morálteológiai szakvéleményt kértek a jezsuitáktól: a török bíróság igénybevétele miatt nem vontak-e magukra egyházi büntetést? A teológiai vélemény szerint a viszály világi jellege, az egyházi bíróság hiánya, a szükséghelyzet, a jóhiszeműség és végül a püspöki helynök engedélye felmenti a kereskedőket az egyházi cenzúra alól. ARSI Opera Nostrorum vol. 160. fol. 62r. 63rv. Vö. még: ARSI Rom. vol. 20. fol. 145v. 185 PAD Litt. Lev. vol. 44. fol. 230rv. A döntés szultáni megerősítése (1628. október 20-28.): Dusanka Bojanic: Sultanska akta izdata na zahtev Dubrovacke Republike od 1627. do 1647. godine. (Dubrovacki defter br. 3.) In: Mesovita grada (Miscellanea) 10. Beograd, 1982. (Istorijski Institut. Grada knj. 22.) 52. 186 Az 1628. július 27-én kelt új követutasítás: PAD Litt. Lev. vol. 44. fol. 216r-222r. 187 PAD Litt. Lev. vol. 44. fol. 220rv. 222v-223r. 228rv. 230rv. Gradi július végén a belgrádi pestis miatt néhány kereskedővel Szendrőre húzódott át, a szenátus augusztus 21-én hívta vissza Raguzába. PAD A. Cons. Rog. vol. 91. fol. 47r. Követjárásuk sikertelensége miatt a szenátus mindkettőjüket élethossziglan kizárta a követté választhatók sorából: uo. fol. 133rv. 188 APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 117r-118v. A raguzaiak által képviselt joghatósági igényekre elfogultsága ellenére is jellemzőek Papic sorai: „Dicono [a raguzaiak]: a noi mai habbi mandato il Sommo Pontifice i capellani, manco ci comandato in cosa veruna, principalmente in queste parti, perciö manco volemo che in questo ci comandi. Di più si vantano dicendo: si Ii signori ragusei a Ragusa sono bastanti di non acettar l'archivescovi, quali Sua Santità Ii mandi, etiam i quali accettano, si non faccino a lor modo, Ii privano e cacciano via, quanto maggiormente noi siamo
