Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
414 MOLNÁR ANTAL tát, és igyekezett a két felet összebékíteni, de ennek a végén ő maga fizette meg az árát. Míg a raguzaiak idővel felismerték, hogy Papiéban sokkal engedékenyebb partnert nyertek, mint elődeiben, és ezért hamarosan mellé álltak,18 9 addig néhány renitens bosnyák kereskedővel hamarosan meggyűlt a baja. Ehhez járult, hogy 1628 nyarán a provincia (Ivkovic püspök közbenjárására) a ferences kiváltságok legelszántabb védelmezőjét, fra Andrija Tomanovicot választotta meg tartományfőnöknek. Tomanovic megválasztása természetesen Belgrádban is éreztette „áldásos" hatását. 1629 elején a városba ment, és alkut ajánlott a raguzaiaknak: a bosnyák kolónia hét vezetőjét a raguzaiak vegyék be kolóniájuk tanácsába, továbbá a prokurátorok engedjék át a káplánnak a kápolna ügyeinek intézését. A feltételek természetesen elfogadhatatlanok voltak, a tartományfőnök pedig a török bíróság előtt sem érte el a célját. Ezután ismét a felsőbb, budai és konstantinápolyi fórumok előtt próbáltak szerencsét. Tomanovic akciója miatt a bosnyák ferencesek kénytelenek voltak ismét elhagyni a kápolnát, és a kereskedők házában végezni az egyházi funkciókat.19 0 Az új provinciális és Papic már évek óta rossz viszonyban voltak, emellett Tomanovic (a rendi krónika feljegyzése szerint is) vaspálcával irányította szerzeteseit.19 1 Az űj elöljáró nehezményezte, hogy a káplán a vele jó kapcsolatban álló bosnyák kereskedőkkel huzakodik, míg a raguzaiakkal túlságosan engedékeny. Különben is dühítette a kongregációval az ő megkerülésével jó kapcsolatokat ápoló, illetve a provincia ellenségeinek számító Rengjic-csel és a raguzaiakkal „lepaktáló" rendtársa működése, ezért 1629 nyarán egy mondvacsinált ürüggyel megfosztotta hivatalától és a visokói kolostorba száműzte. Papic hányattatásai ezzel még nem értek véget, ugyanis Tomanovic példát akart statuálni az „áruló" szerzetesen, megfenyegette, hogy eltávolítja a rendből és megöleti, emellett többször tettleg bántalmazta, börtönbe záratta, állandó rettegésben tartva a kiszolgáltatott barátot.19 2 Papic és Tomanovic konfliktusa nemcsak hódoltsági invidia clericalis eldurvulását mutatta, hanem egy merőben új frontvonal megnyitását is jelentette. Eddig ugyanis még nem volt arra példa, hogy a bosnyák ferences provincián belül is léteznek eltérő álláspontok. Lucic és Stipancic nézeteltérése 1627 Nagycsütörtökén ugyan már utalt erre a tényre, míg Tomanovic hatalomra jutása felszínre hozta a nyilván korábbi eredetű belső feszültségeket. Tomanovic megválasztása a ferencesek „intranzigens" szárnyának győzelmét jelentette, akik semmilyen en-bastanti di non accettar li capellani mandati dalla Sua Santità (la quale a noi non comanda in queste parti) et cacciarlo via. Percio vogliamo capellani al nostro modo et al nostro comando." Uo. fol. 118r. 189 Ebben a raguzai szenátus szigorú hangú utasításai is közrejátszottak: PAD Litt. Lev. vol. 44. fol. 230rv. 249v. Vö. még: PAD Acta 17. st. 1913/1. (A raguzai kereskedők beszámolója Papic érkezéséről. Belgrád, 1628. október 22.) 190 Ару SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 122r-124r. 127r. 128r. APF SOCG vol. 320. fol. 29v-30r. 191 Juraj Bozitkouic: Kriticki ispit popisa bosanskih vikara i provincijala (1339-1735). Beograd, 1935. 64. 192 APF SOCG vol. 73. fol. 137rv. vol. 148. fol. 333r-340v (ezek közül kettő részben publikálva: E. Fermendzin: i. m. 387-388. 392-393.) A kongregáció megpróbált tájékozódni a provinciális és a káplán viszályában, és többször megintette az elöljárót brutalitása miatt: APF Acta vol. 7. fol. 47v-48r. 78v-79r. 92v. 113r. APF Lettere vol. 10. fol. 64rv.
