Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
412 MOLNÁR ANTAL szerint a kápolna és a vám ügye szorosan összefüggött, ezért úgy vélték: az egyik elintézésével a másik is megoldható.17 9 A két követ január 16-án érkezett Belgrádba, és két hét eltelte után tájékoztatták a szenátust a kialakult helyzetről. Mindenekelőtt az utasítás szellemében tárgyaltak a bosnyák kereskedők képviselőivel és a ferencesekkel. A ferencesek a kápolnából való kiűzésük, a bosnyákok pedig a raguzai kolóniából történt kizárásuk miatt panaszkodtak. A barátok vissza kívántak térni káplánként, míg bosnyák híveik a raguzaiakkal egyenlő jogokat követeltek a kápolna igazgatásában, a raguzaiak persze hallani sem akartak egyikről sem. A küldöttek ebben a patthelyzetben ismertették a bosnyákokkal a köztársaság békejavaslatát, azok látszólag beleegyeztek, de a követek továbbra sem bíztak bennük, mint a történtek mutatják, jó okkal. A két raguzai patrícius meglehetősen sötét színekkel festette le a bosnyák nációt: faragatlan és nagyravágyó emberek, mindössze hat tehetősebb kereskedőjük van, a többiek a Száva mellékéről, illetve a Belgrád és Pozsega környéki falvakból bevándorolt sokác (Sciochzi) kézművesek. A kápolna megszerzésére eddig 5000 dukátot költöttek és súlyos adósságokba verték magukat. Adott szavuk ellenére máris két világi személyt és egy ferencest küldtek Banjalukából Budára, hogy a raguzai követeket megelőzzék. Proculo és Gradi még egy érdekes információhoz jutott: a vám-vita valóban szorosan összefüggött a kápolna ügyével. A raguzaiak ugyanis a budai pereskedés folyamán a kapudzsi basinál (kapuőrök parancsnoka) hagytak letétben 60000 akcsét a kethüda (a pasa helyettese) számára, aki a per kedvező kimenetelét ígérte. Miután a pert elvesztették a bosnyákok 140000 akcséjával szemben, a kethüda nem akarta a neki szánt pénzt viszszaadni, ezért megengedte a váci názírnak, hogy a raguzaiak nyersbőr-exportjára is vámot vessen ki. Az ügyhöz látszólag nem kapcsolódó lépés rögtön értelmet nyert, mihelyt a tiltakozó és a kethüda parancsára bebörtönzött kereskedők szabadulásuk fejében nála hagyták a 60000 akcsét, hiszen a kápolna-pert úgyis elvesztették, így a pénzre Budán már nem volt szükségük.18 0 A követek február 3-a után mentek Budára, de küldetésük teljesen eredménytelenül zárult. Murteza pasával való tárgyalásaikról a szenátusnak sem számoltak be, így mi sem tudunk róla közelebbit. Feltehetőleg március végén tértek vissza Belgrádba, a szenátus engedélye nélkül. A raguzai vezetés a két diplomata munkájával nagyon elégedetlen volt, különösen a vesztegetésben tanúsított szűkkeblűségüket vetették szemükre - teljes ellentmondásban korábbi, takarékoskodásra és megfontoltságra figyelmeztető intelmeikkel.18 1 A szenátus menteni akarta a menthetőt, ezért (Proculo májusi hazarendelése után) Gradinak Belgrádban kellett maradnia, hogy legalább a kápolna ügyét elrendezze, elsősorban a veszekedő kereskedők kibékítésével.18 2 Gradi a belgrádi kádival egyezkedett, de a bosnyákok ismét túljártak az eszén, és a budai pasától szerzett parancslevelüket jó pénzért regisztráltatták, ugyancsak a kádival.18 3 Júliusban azonban a helyi 17!l PAD Litt. Lev. vol. 44. fol. 169r-173r. A raguzai diplomácia ajándékozási szokásaira: Zd.ra.vko Sundrica: О darovima u dubrovackoj diplomaciji. Nase more 1 (1959) 53-57. 180 Minderről a két követ 1628. január 31-én Belgrában írott beszámolója tájékoztat: PAD Acta 17. st. 2231/2. 181 PAD Litt. Lev. vol. 44. fol. 191v-194v. 196v.