Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
394 MOLNÁR ANTAL nyokhoz alkalmazkodni. Katic 1619. február 20-án jelentkezett először a raguzai szenátusnál, levelében dicsérte a kereskedők buzgóságát és támogatását, de néhány megátalkodott fiatal kereskedő (így a név szerint is említett Paolo Nepoti) megfékezését kérte.98 A püspök 1621 nyarán (az eddigi eseményekből semmit sem okulva) a kápolna zsinati normák szerinti átalakítására határozta el magát. A templomban ugyanis nem volt megfelelő keresztelőkút, illetve a nők helyéül szolgáló külső emelvények ablakredőit szűkebbre akarta ácsoltatni, hogy az ifjak a lányok bámulása helyett a misére figyeljenek. A raguzai kereskedők természetesen semmiféle változtatásról sem akartak hallani, hiszen a polgárok Raguzában sem engedtek beleszólást az egyháziaknak a templomok anyagi ügyeibe. Katic végül interdictummal sújtotta a kápolnát, lehetetlenné téve ezáltal az egyházi életet a városban.9 9 A viták során ráadásul egy helybeli janicsárral is meggyűlt a bajuk, ami végképp feldühítette a szenátust. Raguzából határozott hangú levelekben utasították a kereskedőket, hogy a kápolnájukkal kapcsolatban semmilyen változtatást sem tehetnek, és kötelesek a belső egység azonnali helyreállítására, ugyanis ennek megbomlása minden baj közvetlen oka. A jezsuitákat pedig csak addig támogassák, amíg ez nem veszélyezteti a kápolna feletti jogaikat.10 0 A köztársaság 1621/1622 fordulóján kettős diplomáciai akcióba kezdett: egyrészt utasította két portai követét, hogy azonnal szerezzenek védőlevelet a belgrádi kápolna számára,10 1 másrészt Marcantonio Gozze római ágens és Alessandro Farnese bíbor osprotektor révén a Szentszéknél megpróbálták elérni Katic megfékezését.102 A Rómába írott levelekből kirajzolódik a raguzai vezetés álláspontja: kereskedőik önként, saját pénzükön tartják fenn kápolnáikat az Oszmán Birodalomban. Ezek tehát nem az ordinárius joghatósága alatt álló formális templomok, amelyek működtetését a török számukra sem engedélyezné, hanem magánházakban berendezett imatermek. Ez magyarázza, hogy miért nem engedelmeskedtek a püspöknek, aki szigorú fellépésével a kápolna puszta létét is veszélybe sodorta. Ezek az események különösen is érdekesek Raguza kiváltságainak értékelése szempontjából. A Konstantinápolyba írott levelekben ugyanis ősi szultáni privilégiumaikra hivatkozva kérték a kápolna védelmét, míg a Rómába küldött utasításokban kifejezetten arról panaszkodtak, hogy a török törvények miatt kénytelenek eltitkolni a kápolnájukat. Emögött a kettős érvelés mögött nyilván elsősorban az a felismerés áll, hogy más argumentumokkal lehet a nagyvezírt és ismét másokkal a pápát meggyőzni, de mindamellett a raguzaiak kiváltságainak ambi-98 PAD Acta 17. st. 2231/1. 99 Krunoslav Draganovic: Izyjesce apostolskog vizitatora Petra Masarechija о prilikama katol. naroda u Bugarskoj, Srbiji, Srijemu, Slavoniji i Bosni g. 1623. i 1624. Starine JAZU 39 (1938) 34. APF SOCG vol. 262. 13rv. 18v. 100 PAD Litt. Lev. vol. 43. fol. 247r. 249r. 258v-259r. 260v. 101 PAD Litt. Lev. vol. 43. fol. 258r. A Raguzai Köztársaságnak nem volt állandó portai követsége, hanem az éves adót Konstantinápolyba szállító két „poklisar haraca" révén intézte hivatalos ügyeit a központi oszmán vezetéssel, illetve a helyi hatóságokkal. Vo.: Bogdan Krizman: Dubrovacki „poklisari haraca" u XVIII. stoljecu. In: Uő.: Diplomati i konzuli u starom Dubrovniku. Zagreb, 1957. 35-63. Vesna Miovic-Peric: Metode dubrovacke diplomacije u kontaktima s Osmanlijama. In: Medunarodni simpozij Diplomacija Dubrovacke Republike. Zagreb, 1998. (Zbornik Diplomatske akademije br. 3 - posebno izdanje.) 243-252. 102 PAD Litterae et commissiones Ponentis (=Litt. Pon.) vol. 13. fol. 18r-19r. 57r. 66v.
